bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. 1829. júl. 23. Sopron meletti pusztán, hol atyja P. György bérlő volt; gymnasiumi tanulmányait 1838-tól Sopronban végezte s 1844-ben Pestre jött a bölcseleti tanfolyamot hallgatni; 1845-ben a bécsi műegyetemen a vegytani szakcsoportot tanulmányozta. 1852-ben kezdett Sopronban a gázvilágítás behozatala mellett agitálni s ezen agitatiónak következménye lett a jelenleg már virágzó soproni gázvilágítás. 1853-ban Bécsben a híres Schrötter vegytanár mellé a műegyetemen vegytani segédtanárrá neveztetett ki. 1855-ben a pesti főreáliskolához hivatott meg a vegytan tanárává. Az absolutismus alatt behozott tanári szigorlatot 1856-ban tette le s ez idő óta tagja volt a vámhivatalnokokat vizsgáló bizottságnak. 1858-ban kisérletek által bebizonyította, hogy a borok közönséges megtörődése a levegő élenyének tulajdonítandó. Ugyanez évben kezdte meg a gázvizsgálatokat és az eredmény a világítógáznak lényeges javítása lett. 1859-ben igyekezett Pécsett is gázvilágítást létesíteni; megkezdte a magyar borok vegyvizsgálatát is, a mennyiben minden hozzá beküldött bort ingyen megvizsgált. Ezen működése új életet ébresztett a magyar borászatban. 1861-ben föltalálta a borok állandósítását, melegítés által, a mit 4–5 évvel később Pasteur is feltalált. 1861-ben megkezdte a bor gyógyhatását tudományosan fejtegetni. A külföldi lapokban hathatós érvekkel mutatta ki ama kedvező befolyást melyet a magyar borok vilsavtartalmuknál fogva az idegekre, az agyvelőre s a csontokra gyakorolnak. 1861-ben megindította a pesti vízvezeték kérdését s létesítése érdekében 1862-ben saját költségén utazta be Franczia-, Angol-, Németországot és Belgiumot. Agitált és megmaradt az ügy fejlesztése mellett mindaddig, míg az 1868-ban létesült. 1863. január 13. a m. tudom. akadémia levelező tagjának, a pesti tornaegylet pedig 1865-ben alelnökének választotta. 1865-ben a pesti főreáliskolánál megindította a népszerű előadásokat felnőttek részére. 1867-ben talált fel egy gázlángmérőt és megindította a mérnökegyletben az iparmúzeum kérdését. 1870-ben írt a borok eczetesedésének okairól; ekkor vizsgálta a vörös borok festanyagát. 1872-ben az akkori földmívelési miniszter által borászati pályaművek birálásával bizatott meg. Még 1876-ban is ő volt az, aki az akadémián a magyar borok fehérnyetartalmát vizsgáltatni kivánta s ugyanekkor figyelmeztette az akadémiát a Babó-féle klosterneuburgi mustmérő gyarlóságaira. 1866. januártól kezdve sorvadásos betegsége mindinkább zsongítá munkaerejét, míg 1868-ban szabadságoltatott. Ez időtől fogva minden évben tavasztól őszig fürdőket és enyhébb éghajlatú vidékeket keresett föl, míg végre 1875-ben végleg hazaérkezett és többet hazulról el sem távozott. Szklenón tartózkodása alatt alapítványt tett, melynek kamataiból azon tót ifjak jutalmazandók, kik a magyar nyelvben legnagyobb előmenetelt tettek. Tiszteletbeli tagja volt a tokajhegyaljai szőlőszeti társulatnak és rendes tagja több más társulatnak is. Meghalt 1877. márcz. 24. Budapesten.
Czikkei a Wiener mediz. Wochenschriftben (1852. pecsenyédi savanyú víz vegyelemzése), a budapesti IV. ker. főreáliskola Programmjában (1855. Einiges über das Wesen und den Nutzen der Chemie, 1858. Mittheilungen aus dem chemischen Laboratorium); a Borászati Lapokban (1860. A magyar borok vegybontásáról sat.); a P. Naplóban (1862. decz., 1863. jún. júl. A külföldi vízvezetékekről); a Gazdasági Lapokban (1860. Vélemény és indítvány a borok megtörésének elhárítására nézve, 1860. Néhány szó a magyar éjszaki vaspálya s a magyar borászat érdekében, 1862. Néhány szó azon módokról, melyek a bor romlásának meggátlására szolgálnak, A tokaji bor utóerjedéséről, 1866. A Sykes-féle szeszmérő, 1873. Az orsz. m. gazdasági egyesület t. szőlőszeti és borászati szakosztályának); a M. Természettud. Társ. Közlönyében (1860. A Gerhard-féle jellegelmélet a szerves vegytanban, A borkő ikerkristályai, 3 ábr., 1862. Közlések a pesti főreáltanoda vegyműhelyéből, 1863–64. A pesti kútvizek légenyes tartalmáról, Aujeszky Lipóttal együtt, 1865. Adatok a rubidirium előjöttéhez, A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról); a M. T. Akadémia Értesítőjében (Math. és Term. K. IV. 1864. A Balaton vizének vegyelemzése); A Kertészgazdában (1866. A magyar borok javítása); az Akad. Értesítőben (1867. A bornak gyógytani hatásáról vegytani szempontból; ugyanez a Bud. Szemlében); a Tokaj-Hegyaljai Albumban (1867. A tokaji bor vegytani szempontból); a Math. és Term. Közleményekben (VI. 1868. Mölczer György szegedi ásványvizének vegyelemzése); a Wochenblatt für Land- und Forstwirtschaftban (1871–72. Über den Albumingehalt des Weines, Über die Bedutung der Gerbsäure im Wein); a Borászati Füzetekben (1873. Az orsz. m. gazdasági egyesület szőlőmívelési és borászati szakosztálya 1873. vebr. 20. tartott ülésének jegyzőkönyve); írt még az Orvosi Hetilapba, a Pester Lloydba, a Neues Pester Journalba, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara évi jelentésébe s az Annalen der Oenologieba.
Munkája: Mölczer György szegedi ásványvizének vegyelemzése (1863). Pest, 1868. (Math. és Természettudományi Közlemények VI. 6.).
Pesti Napló 1877. 75. sz.
Borászati Lapok 1877. 9. sz. (Molnár István).
Ország-Világ 1903. 26. sz. arczk. 1904.