Pálffy-Daun Lipót (ifjabb erdődi gróf),
Pálffy-Daun Lipót (ifjabb erdődi gróf),
teánoi herczeg, idősb erdődi gróf Pálffy-Daun Lipót Nándor teánoi herczeg, rivolai őrgróf, elsőrangú spanyol grand, val. b. t. tanácsos és Lobkovitz Szidonia herczegnő fia, született 1834 nov. 21-én Bécsben; kitünő s testedző nevelésben részesült; merész lovas, kitünő úszó, a legjobb vívók és lövők egyike lett. Gyermekkorát és ifjusága legnagyobb részét Stomfán a család birtokán töltötte. Első nevelője Ipolyi Arnold volt, ki 1849 júniustól szeptember közepéig mint udvari káplán volt a családnál, később is mint zohori plébános szoros baráti összeköttetésben maradt vele. 1848–49-ben a család a Bécs melletti Badenben tartózkodott. Az 1848. év vége felé szülei a bécs-ujhelyi katonai akadémiába küldötték, melyet 1853-ig kitünő sikerrel végzett. Itt azonban a német és horvát tanulókkal gyakori összetűzései voltak, mert védte hazáját, védte nemzetét, még Kossuth nevének védelmére is síkra szállt, az ellenkező véleményűekkel tollkéssel párbajt is vívott; sőt előljáróival is voltak összeütközései olvasmányai miatt, mert történeti munkákat és Petőfi költeményeit olvasta, ezért meg is büntették. (Érdekes, hogy a bécs-ujhelyi katonai akadémián a magyar irodalom és költészet történetét a 70-es években éppen az ő allegoriai képe alapján tanították.) 1853-ban mint hadnagy osztatott be a Schwarzenberg-dsidások lovas ezredéhez, melly akkor Gyöngyösön tanyázott; 1854 második felében, saját kivánságára a 6. (Würtemberg király) huszár-ezredhez főhadnagygyá neveztetett ki. Ezen időben Kossuth nézetétől eltérve, inkább Széchenyi felé hajlott és a békés kiegyenlítést óhajtotta. 1857-ben magasabb katonai kiképeztetése végett a bécsi felsőbb hadi iskolába jelentkezett, melyet egy év mulva, mint az osztályban a második, elhagyott. 1859 tavaszán már kapitány volt a Radetzky-huszároknál, honnét rövid idő mulva Károly Ferdinand főherczeg mellé osztatott be mint segédtiszt. A Villa-Francanál megkötött béke után elhagyta az osztrák hadsereget, hogy Magyarországon az újra ébredő állami élet körében résztvegyen. Ezen időbe esik bizalmasabb ismeretsége Széchenyi István gróffal, kit Döblingben többször meglátogatott. 1860 tavaszán az olasz-római háború küszöbén az Anconában szervezendő idegenek legiójához jelentkezett és ápr. 15. másodkapitánynyá neveztetett ki; pár hét mulva pedig pápai chef de compagnie-rangra emeltetett és Lamoricière tábornok mellé osztatott be; később mint őrnagy és a hadműveletek irodájának főnöke a hadjárat valamennyi tényeiben részt vett. A pápai vitézségi arany érmet nyerte. Hazájába visszatérve, 1860 nov. 27. a pozsonymegyei gyűlésen aljegyző lett. Az olaszországi hadjárat okozta túlerőltetés beteggé tette s fejtyphusos baja gyógykezelésére 14 hónapig a döblingi gyógyintézetben kellett tartózkodnia. 1863 máj. 21. elhagyta az intézetet és 1866-ig Stromfán visszavonulva élt. Ez idő alatt szülei stomfai birtokukat eladták és Stübingbe költöztek és ő a közeli Gráczban lakott és a tudományoknak élt; itt magyar olvasó-egyletet szervezett, de különösen művészi, rajzolási és festészeti hajlamait kezdte művelni; a történeti rajzolás nem könnyű faját bámulatos virtuozitásig vitte. 1868-ban öcscsével Vilmossal tanulmányutat tett külföldön és Párisban több jeles művésszel, nevezetesen Doré Gusztávval ismerkedett meg. Visszajövet Németországban időzött hosszabb ideig. Ekkor egymásután készültek magyar történeti képei, összesen 14 db. 1879 őszén a népszínház részére Erkel Elek és Lukácsy Sándor Székely Katalin cz. operettjéhez korhű jelmezképeket, azután még egy pál dalműhoz és az ezredéves ünnepélyhez 14 albumlapot rajzolt. A «Vörösmarty álma» (a század megszülemlése) cz. nagy rajzát a m. n. múzeum könyvtárának ajándékozta, miután előbb kisebb-nagyobb fényképeket készített róla s ezeket árúba bocsátá az aradi vértanuk szobra javára; elkelt 2998 példány és 4128 forintot jövedelmezett. 1881 okt. 4. nőül vette Lónyay Olgát, Lónyay Gábor legifjabb leányát és 1882 őszén ismét visszatért hazájába s a fővárosban telepedett meg. Több hazai tudományos és művészeti társulatnak alapító vagy részvényes tagja lett. 1883 tavaszán egészsége megrendült s orvosai június végén Hallba küldötték; de aug. 20. betegen érkezett haza Berkeszre (Szabolcsm.), hol 1884 szept. 22. meghalt.
Az olaszországi hadjáratról czikket írt a bécsi Oesterr. Militärische Zeitschriftbe (1861.), mely különnyomatban is megjelent és ezt életírója bő kivonatban közli magyarul; ugyanitt van közölve Ipolyi Arnoldhoz írt nyolcz magyar levele (1860. 1862.), két német és egy magyar költeményes levelezésének kivonata; czikkei a Fővárosi Lapokban (1867. 272–274. sz. Magyar emlékek külföldön, 1871. A legrégibb magyar harczokról, A régi hazai építészetről, 1880. A fénykor, daliás idők I. Mátyás idejéből).
Munkái:
1. A magyar haza története cz. kép magyarázata kivonatolva ... kéziratából (A kép és magyarázó füzet egész jövedelme a «magyar Múzeum» javára fordíttatik). (Pest) 1868.
2. Tájékozás a magyar költők cz. képemhez. Pozsony, 1880. (A magyar költők rövid életrajza).
Kéziratai Ipolyi Arnold gyűjteményében: A nádorválasztási ünnep, töredék 1853–54-ből, 4rét két és fél ív; Das Journal eines Menschen ... Theresienstadt, 1857 máj. 1–28-ig, 4rét, 23 lap; Az öreg jó Toldi utazása Magyarországon 1857-ben, kézrajzokkal illustrálva, ívrét, 22 lap (Az öreg Toldinak, ki Nagy Lajos idejében szállott sírjába, egy Pozsonyban elhalt vén Bezirker annyit beszél Magyarország civilisatiójáról, hogy Toldi kikél sírjából s beutazza Magyarországot a vén némettel. De úgy megutálja a mit lát, hogy búsan száll vissza sírjába; csak az az egy vékony reménye maradt, hogy a vidéki falusi földmívelő népet romlatlanul találta); politikai czikke magyarul és németül.
Pesti Hirlap 1879. decz. 21., Heti Melléklete 1880. 8. sz. arczk.
Pesti Napló 1862. jan. 2.
Fővárosi Lapok 1886. 263. szám.
Ifjabb gróf Pálffy-Daun Lipót teanoi herczeg emlékezete. Irta egy jó barát. Bpest, 1886.
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.
