Oltványi Gáspár,
Oltványi Gáspár,
nyug. róm. kath. lelkész, O. Pál prépost testvéröcscse, szül. 1844. jan. 5. Szegeden; 1866, július 20. áldozópappá szenteltetett; segédlelkész volt öt évig Bogároson (Torontálm.), Csákován (Temesm.), Eleméren, Hidegkúton, Dettán, Nagyszentmiklóson; 1871–1882-ig Földeákon administrátor, azután Kubinban (Temesm.), Glogon (Torontálmegye) és Oppován hasonló minőségben hét évig működött. 1891-ben apáczai (Csanádm.) lelkészszé neveztetett ki, hol 1897-ben súlyos betegsége miatt nyugalomba vonult és jelenleg Budapesten él.
Költeményei, ódái a Magyar Államban (1903), ennek melléklapjában, a Szépirodalmi Kertben, és az Alkotmányban jelentek meg; álnév alatt a Bolond Istókban, Herkó Páterben s a spanyol Herko Pater cz. humorisztikus lapokban is jelentek meg dolgozatai.
Munkái:
1. Oda don Pedro Calderon de la Barca tiszteletére. Bécs, 1881. (A lissaboni akadémia által hirdetett nemzetközi pályázaton nagy arany érmet nyert).
2. A nagy lutri, vagy az igérvényjáték. Budapest, 1889. (Népiratkák 19. 2. kiadás).
3. Az árvák atyja. Budapest, 1889. (2. kiadás Budapest, 1893. Népiratkák 23.).
4. A pórul járt irigy. Budapest, 1889. (Népiratkák 24. 2. kiadás).
Kiszlingstein Könyvészete, a m. nemzeti múzeumi könyvtár példányairól és Oltványi Pál szives közlése.
