Mutschenbacher Béla,
Mutschenbacher Béla,
orvos és sebész-doktor, előbbinek és sajókeresztúri Tuba Erzsébetnek fia, szül. 1848. szept. 10. Pesten, hol a gymnasiumot a piaristáknál, orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, hol 1871-ben nyert orvosdoktori oklevelet; 1872-ben sebészdoktorrá, 1874. szülészmesterré és sebészműtővé avatták fel. A budapesti egyetem I. belgyógyászati klinikáján és a sz. Rókus kórházban való gyakornokoskodás után, a budapesti egyetemen műtőnövendékké, majd ugyanott a kórházi előkészítő sebészi tanszék tanársegédévé lett. Külföldi tanulmányútjának befejezése után 1878. óta gyakorlóorvos és műtő Budapesten. 1888. óta tagja a székesfővárosi törvényhatóság bizottságának, hol főleg a közegészségügy terén szolgálja a közügyet; a budapesti kir. orvosegyesületnek és orvosszövetségnek tagja, az országos közegészségügyi egyesületnek, a budapesti orvosi kör országos segélyegyesületének, a budapesti önkénytes mentőegyesületnek és nemzeti zenedének választmányi tagja, a budapesti közkórházi orvostársaság volt elnöke s a II. kerületi orvostársaság alelnöke sat.
Kór- és gyógytani, orvostársadalmi és egészségügyi czikkei a Honban (1869), az Orvosi Hetilapban (1878), az Ellenőrben (1879), a Nemzetben (1882., 1884), a Magyar Hirlapban (1890) és az Orvosok Lapjában (1902) jelentek meg.
Munkái:
1. A görvélykór és gümőkór közti viszonyról. Bpest, 1878.
2. Pár szó a fővárosi közegészségügy kérdéséhez. Budapest, 1882.
3. Az általános táplálkozási zavarok lényegéről. Élet- és kórtani tanulmány. Budapest, 1893.
4. A diaetetika alapvonalai. Útmutatóul egészségesek és betegek táplálására Budapest, 1897.
Oláh Gyula, Az egészségügyi személyzet Magyarországon. Bpest, 1876. 89. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1893., 1897. és önéletrajzi adatok.
