Murányi Zsigmondné, Lefèvre Terézia,
Murányi Zsigmondné, Lefèvre Terézia,
szinésznő, előbbinek neje. 1803-ban már a kolozsvári magyar szinháznak szerződött tagja volt és márcz. 14. lépett fel először; 1804. máj. 21. óta kimaradt és 1805. jan. 6. újra szerződött és 1806-ig működött ott. Itt ismerkedett meg későbbi férjével M. Zsigmonddal, kivel egybekelt és vele a pesti társasághoz szegődött. 1808-ban újra visszatért férjével a kolozsvári színházhoz. Ezután 1811. és 1814-ben a pesti és a vidéki színpadokon szerepelt és 1824–25-ben ismét Kolozsvárt játszott, 1826–27-ben szintén tagja volt a kolozsvári társulatnak. Ezután férjével együtt visszavonult a színi pályától. Fáy András ezeket írja róla: «azon szerepekben, mikben lágy nőiség és szenvedés voltak a fő jellem-vonások és alapok, kitünő volt; azonban, mit csak ő nála tapasztaltam, különös volt játékában az, hogy szerepét nem csak játszotta, hanem azokba érzelmi teljeségével ámult be annyira, hogy szemeiből záporoztak a könyek s az érzés néhol csaknem elfojtá szavait. Olykor, midőn nővéreimmel, kik nagy kedvelői valának a szinháznak, Pesten mulatván, nehányan a szinész-társaságból előadás után nálunk vacsoráltak, Murányiné még mindig potyogó könyekkel ült az asztahnál, s csak idő vártatva engesztelődvén ki szinházi bánatából, ehetett valamit».
Fordított szinművei: Totilas, a góthok királya, nézőjáték 5 f., Federici után Weissenthurm Johanna (Pesten 1812. júl. 30.); A leégett ház, vígj. 1 felv. Schikaneder után (Budán 1833. szept. 15.. 1834., jún. 1.), Vallomások, vígj. 3 f. Bauernfeld E. után (Budán 1835. febr. 24., még 2-szer és 1836.)
M. Szinházi Lap 1860. 46. sz. (Fáy András).
Főv. Lapok 1880. 51. sz.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinház és szinészet története. Kolozsvár, 1897.
