Munkás (Miavecz) László,
Munkás (Miavecz) László,
m. kir. posta- és távíró-felügyelő, szül. 1842. nov. 28. Rozsnyón (Gömörm.); a gymnasiumot szülőhelyén és Iglón végezte s 1859-ben Rozsnyón tett érettségi vizsgát; ezután a pesti egyesült protestáns theologiai intézetnek három évig növendéke volt. 1863-ban Ivánka Zsigmond házánál nevelősködött, annak Oszkár és László fiait készítette elő az algymnasiumi osztályokra. 1864. okt. 24. iratkozott be a jenai egyetemre, hol egy évet töltött és bölcseleti tanulmányokat folytatott; a 16 magyarból álló frequentia megválasztotta elnökének. Külföldről hazatérve, egy évig segédlelkész volt Temesvárt, utóbb rendes lelkész Kis-Semlakon (Temesm.) hat évig. Miután a lelkészi pálya hajlamainak meg nem felelt, 1872-ben lemondott állásáról és államszolgálatba lépett; 1873–79-ig a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium távíró szakosztályában alkalmazták. 1879-ben Békés-Csabán lett a távíró-hivatal főnöke. 1895-ben a millenáris távíró-kiállítás előkészítése alkalmából ismét a fővárosba került, és a kereskedelmi miniszterium megbízásából a régi posta-oklevelek és tárgyak felkutatása czéljából az országos levéltárban és a m. n. múzeumban dolgozott. Fölfedezte különösen azt, hogy Magyarországban már a török hódoltság idejében volt posta, mely a bécsiből vált ki 1558-ban; de azután egész a Rákóczy-féle szabadságharcz megszűnte utánig az osztrák postától függetlenül és külön igazgatás alatt mint magyar posta állott fenn. Jelenleg posta-távíró felügyelő a budapesti vezérigazgatóságnál. Legújabban Miavecz családi nevét Munkásra változtatta.
Czikkei 1873–79-ig a Távirászati Rendeletek Gyűjteményében, a Távirászati Közleményekben, a Vasuti és közlekedési Közlönyben és más szaklapokban (a távírást érdeklő közlések és tanulmányok); a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében (1897. Husz év a magyar posta történetéből 1622–42-ig, a posta meghonosítása hazánkban. 1899. Paar Péter és fiai mint pozsonyi postamesterek 1538–1613., 1901. A magyar királyi posta a XVII. század közepén).
Munkái:
1. A m. korona területén lévő állami és vasúti távirdák az 1872–74. évekről. Budapest, 1873–74. Három kötet.
2. A magyar korona területén levő állami és vasúti távirdák statisztikája az 1873. évről. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium meghagyásából. Budapest, 1874.
3. A természet könyve. Közérdekű olvasmányok a természettudom. köréből. Bernstein A. után ford. Budapest, 1875. Öt kötet. (Nagy Istvánnal és Toldy Lászlóval együtt).
4. Távirászati Rendeletek Gyűjteménye. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszterium által az 1867–1876. években kiadott és 1876. év végén még érvényben állott magy. kir.-). A távirdai teendők egyes szakjai szerint csoportosítva. Budapest, 1877.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Bpest, 1890. 123. l. és önéletrajzi adatok.
