Munkácsy Sándor (derczeni),
Munkácsy Sándor (derczeni),
ev. ref. lelkész, szül. 1823. nov. 11. Szaporczán (Baranyam.), hol atyja M. Dániel szintén ev. ref. lelkész volt; a gymnasium alsó osztályait atyja keze alatt végezte, a többit Kis-Kun-Halason, a bölcseletet, jogot és theologiát pedig Kecskeméten. 1845-ben avattatott lelkészszé; 1849-ben a komáromi várba ment és ott szolgált honvéd-tiszti nimőségben. A szabadságharcz után bujdosott; a medinai (Tolna megye) egyház hívta meg segédlelkésznek. Segédlelkészi évei után 1852-ben duna-földvári, 1854. paksi lelkész lett; 1873-ban a tolnai egyházmegye főesperesévé választatott; ezen hivataláról két év mulva lemondott. Beszélt és írt németül, francziául, angolul és latinul. Lelkészkedése alatt a külföldet többször meglátogatta. Halála előtt 15 évvel esés következtében lábát súlyosan megsértette, úgy hogy csak mankóval járhatott és a szobát őrizte. Több ezer kötetből álló könyvtárát a budapesti ev. ref. theologiai intézetnek hagyta. Meghalt 1893. aug. 20. Pakson.
Czikkei az Evangyéliomi Prot. Lapban (a ref. énekeskönyv fokonkénti átalakítása mellett írt); írt még a Protestáns Papba.
Munkái:
A protestantismus és katholicismus a nemzetek szabadságához és jólétéhez való viszonyában. Laveleye Emil után magyarra ford. Derczenyi M. Sándor. Kiadta s Gladstone levele hozzáadásával bővíté Balogh Ferencz. Debreczen, 1876.
Néhai Munkácsy Sándor Egyházi beszédei. Első kötet. Kiadja Bocsor Lajos. Bpest, 1897. (Ism. Sárospataki Lapok 1895. 16. sz.).
Kiszlingstein Könyvészete.
Tolnamegyei Közlöny 1893. 36. sz.
M. Könyvészet 1899. és önéletrajzi adatok.
