Molnár László,
Molnár László,
színész, szül. 1857. nov. 25. Kún-Félegyházán (Pestm.); középiskoláit Budán, Kecskeméten és Pesten, a jogot 1875–80-ig a budapesti egyetemen hallgatta. 1881-ben Szapáry István gróf kinevezte Pestmegye tiszteletbeli aljegyzőjének, s itt működött a központban 1884. októberig; ez év nov. l. lépett a szinészi pályára, melyet Szegeden Nagy Vincze társulatánál kezdett és folytatta Nagyváradon. 1885. okt. a temesvári szintársulathoz szerződött mint hős és lyrai szerelmes. 1894-ben Egerben vendégszerepelt. 1898–1900-ban az Országos szinészegyesület elnöke volt és a budapesti magyar színház tagja; 1900. ápr. a kolozsvári nemzeti szinház kötelékébe lépett. Szabadságolt állományú honvéd hadnagy.
Tárczákat, elbeszéléseket és szini kritikákat írt a Félegyháza, Váczi Közlöny, Szegedi Napló, Pressburger Zeitung, Südungarischer Lloyd cz. lapokba 1881–84-ig; a Budapesti Hirlapnak rendes dolgozótársa volt; tárczákat, szini krititákat és vegyes közleményeket írt a lapba. Czikkei a Budapesti Hirlapban (1882. 886. sz. Petőfi Félegyházán, adatok a költő gyermekkorából; decz. 30. Bárdi Miklós szabadulása, elbeszélés, mely Heksch Sándor német fordításában megjelent a Münchener Fremdenblattban 1883. 2. sz., majd a Pressburger Zeitungban és a Heksch Sándor által kiadott Aus Ungarn. Novellenschatz cz. gyűjteményben, Bécs és Pozsony, 1884); a Képes Családi Lapokban (1888. A nőiesség); a Nemzetközi Művészeti Szemlében (1893. Duse iskolája); az Erdélyi Hiradóban (1894. 73. sz. Az élhetetlen, elbeszélés).
Munkája: Az egyéniség a művéazetben, különös tekintettel a szinművészetre. Bpest, 1893.
Álneve és jegye: Árbocz, M. L.
M. Könyvészet 1892.
Egri Hiradó 1894. 73. sz.
M. Szalon 1894.
R. Virágh Géza, A magyar szinmüvészet. Bpest, 1900. 126. l. arczk.
Budapesti Hirlap 1900. 79. sz. és önéletrajzi adatok.
