Mojsisovics Sámuel,
Mojsisovics Sámuel,
nagykereskedő és városi főbiró, M. János ág. ev. lelkész-író és Csepcsányi Katalin fia, szül. 1797. febr. 10. Ivánkafalván (Turóczm.); a gymnasiumot Beszterczebányán és Selmeczbányán végezte; hajlamait követve, Győrbe ment a kereskedés gyakorlati tanulására, majd Aszódra költözött és itt nőül vevén rettegi Unghváry Esztert (U. Gedeon jogtudós leányát), vele Szarvason (Békésm.) telepedett le, hol virágzó nagykereskedést nyitott s mint kitünő méhész, jeles pomologus és szenvedélyes gazda a szakjába vágó irodalommal foglalkozott; mint iskolaszéki felügyelő, közreműködött a békési ágostai evang. esperesség által 1802-ben Mező-Berényben felállított, de itt sínlődő gymnasiumnak Szarvasra való áthelyezésében, a mi 1834-ben meg is történt; a jobb tanulókat anyagilag is segélyezte. Mozgalmat indított a tanerők gyarapítására, minek következtében 1843-ban Vajda Péter, Ballagi Mór és Greguss Ágost választattak tanároknak, kikkel szoros barátságot kötött és nagy társadalmi tevékenységet fejtett ki. Sokat tett a város magyarosítása érdekében. Mint az ipar és kereskedelem buzgó barátja összeköttetésben állott és gyakorta érintkezett Kossuth Lajossal, a kinek az Alföld ipari és kereskedelmi érdekeit érintő kérdésekben számos adattal és felvilágosítással szolgált. Midőn az országos védegylet megalakult, M. volt a békésmegyei szarvasi osztálynak megalakítója s pénztárnoka. Ő alakította Szarvason az első casinót, mely több évtizedig saját házában nyert otthont. Midőn Szarvas 1848-ban a rendes tanácsú városok sorába lépett, egyhangúlag főbirónak választották. A szabadságharcz alatt gyakorta érintkezett Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel Pozsonyban, Budapesten és Debreczenben, szervezte a városi nemzetőrséget, vezette a honvéd toborzást, saját költségén két teljesen felszerelt harczost küldött a csatatérre; pénzt gyűjtött a honvédelem számára és szónoklatokkal közadakozásra buzdítá honfitársait. (Ez alkalommal írt felhivásai Szarvason nyomattak és kiosztattak). M. és családja összes arany- és ezüstneműit a haza oltárára áldozták. A szabadságharcz után 1849 őszén elfogatott, vagyona, levéltára, könyvei elkoboztattak; ő Réthy Lipót nyomdászszal és Sipos Gábor mérnökkel Békés-Gyulára, majd Nagyváradra a várba vitettek és haditörvényszékileg elítéltetvén a vár börtönében tartatott, mígnem testvér-öcscsének M. György orvosnak közbenjárására sikerült öt év mulva szabadságát visszanyernie; javait is visszakapta, de báboczkai birtokára internáltatott. Ezután mezei gazdasággal foglalkozott. Már a 30-as években ő a luczernatermesztést nagyban űzte és a földmívelő népet is erre buzdította; valamint a buzának üszög ellen gáliczkővel való páczolását gyakorlatba hozta s ez eljárást a 40-es években a pesti és kolozsvári lapokban ismertette. Meghalt 1861. nov. 7. Szarvason.
Czikkei a Társalkodóban (1846. 22. sz. Levél Szarvasról, 27. sz. Közöslegelő osztályozás, Örökváltság; 1846–1847. A selyembogártenyésztés fontosságáról, Biztos szer a buzaüszög ellen vagyis a vetőmagnak gáliczkővel való páczolása, A magyar nyelv ápolása a szarvasi tót iskolában, Szarvas város ipari és kereskedelmi érdekei. Gyorskocsizás Szarvas, Pest és Arad között, Regale és örökváltság), a Hetilapban (1846); a Vasárnapi Ujságban (1858. 36. sz. Fontos hir a gazdák számára, 38. sz. A méhtenyésztés Magyarországon); a Politikai Ujdonságokban, a Hirmondóban (1859. 15. sz. Mikép gazdálkodjunk? A földmívelésről); a Magyarország Anyagi Érdekeiben (1868. Magyarország teendői a csatornázás és földöntözés terén, tekintettel Felső-Olaszország csatornarendszerére); a M. Mérnökegyesület Közlönyében (II. 1868. Jelentése felsőolaszországi utazásáról); az ipar, kereskedelem és gazdászatra vonatkozó egyéb czikkei a Gazdasági Lapokban, a Pester Lloydban és a vidéki lapokban, többnyire álnév alatt vagy névtelenül.
Munkái:
1. Szabadság, egyenlőség és testvériség, nyilt szó Szarvas városa polgáraihoz. Szarvas, 1848.
2. Az 1848 évi országgyűlés s egyéb főbb tudni valók. Szarvas, 1848. (Tótúl is. Szarvas, 1848).
3. Jelentése a Szarvas közönsége által a budapesti középponti választmányhoz fölküldött követségnek. Szarvas, 1848. (Tótul is. Szarvas, 1848.).
4. Törvényczikk magyarázata a közös teherviselésről. Törvényczikk az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről. Törvényczikkmagyarázat a papi tized megszüntetéséről. Szarvas, 1848.
5. Felhivás adakozásra a megtámadott haza érdekében. Szarvas, 1848.
Emlékjegyzetek Békésmegye életéből az osztrák rendszer alatt 1849–60. Gyula.
Zsilinszky Mihály, Szarvas város történelme. Pest, 1872. 55., 57., 174. l.
M. Lexikon XII. 344., XV. 469. l.
Fővárosi Lapok 1865. 290. sz. és Unghváry Vilmos szíves közlése (M. önéletrajzából).
