Milkó Izidor,
Milkó Izidor,
jogi doktor, birtokos, szül. 1855. febr. 1. Szabadkán (Bács-Bodrogm.); szülővárosában végezte a gymnasiumot; 1872-től a budapesti egyetemen jogot hallgatott, egyúttal irodalmi tanulmáyokkal foglalkozott. 1884-ben a jogtudományok doktorává avatták fel, de sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg, azonban 1889-ben megrongált egészsége miatt kénytelen volt lemondani. Jelenleg is Szabadkán él mint birtokos és tiszteletbeli városi főjegyző, s élénk részt vesz a politikai s társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Megpendítette a Balaton-egylet alapításának eszméjét; tőle indult ki 1886-ban az a nagyobb arányú mozgalom, mely a magyar könyvek terjesztését és népkönyvtárak szervezését tűzte ki czéljául. 1889–93-ig első sorban egészsége helyreállításának élt, sokat tartózkodott külföldön és fürdőkön és alig írt. Ujabban ismét az irodalomnak él.
Állandó és rendes munkatársa volt 1875-től a Fővárosi Lapoknak (egy évtizedig tárczaírója); a Pesti Hirlapba, a Hölgyek Lapjába, Egyenlőségbe, Magyar Polgárba sat. szépirodalmi s társadalmi czikkeket írt; a Reformban (1875. 58. szám, Hirlapok czíme), a Magyarország és a Nagyvilágban (1875. Költők sorsa), a Fővárosi Lapokban (1878. Lajthántúl, utirajz és elb., tiz év alatt száznál több rajz, elb., kritikai czikkek és uti levelek, 1880. Balaton és az idegenek, 1881. 1886. Vajda János és a közönség, 1887. Gróf Zichy Géza Szabadkán, 1888. Szerkesztői élményeimből), írt még az Ország-Világba (1889.), a Magyarország és a Nagyvilágba (1880.) és a Budapesti Hirlapba (1882); egyéb czikkei a Havi Szemlében (1879. Egy modern ember könyvtára); a P. Naplóban (1881. Vendégipar, 1883–84. czikksosorzat a párbajról, A hazai szépirodalomnak támogatása ügyében több czikk «Öreg kritikus» név alatt); a Koszorúban (1880. rajz), a Corvinában (1879. A magyar könyvek terjesztése); az Egyetértésben (1879. 12. sz. A könyvek és a közönség); a Nemzetben (1894. 836. sz. Casa Goethe); a Bud. Szemlében (1894. Roma capitale); az Osztrák-magyar monarkhia írásban és képben cz. vállalatnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Mindenütt és sehol. (Rajzok és tárczák gyűjteménye.) Bpest, 1880. (Szépirodalmi Könyvtár. 2. Ism. P. Napló 319., Szabadkai Közlöny 1880. 52., 1881. 1. sz.).
2. Divatok. (Beszélyek és rajzok gyűjteménye). U. ott, 1883. (Salon Könyvtár XIII. Ism. Főv. Lapok 224., Nemzet 295. sz.).
3. Egy kritikus albumából. (Aphorismák). Ugyanott, 1886. (Ismert. Pesti Napló 332., Fővárosi Lapok 329., 345., Nemzet 335. szám).
4. Római mozaik. Emlékek és jegyzetek az örök városból. U. ott, 1895. (Ism. Budapesti szemle, Vasárn. Ujság 52., Egyenlőség 7. sz.).
5. Egy carriére története és egyéb elbeszélések. U. ott, 1896.
6. Mosoly. Húsz vidám történet. Ugyanott, 1897.
7. Uri emberek. Jegyzetek a társaságból. U. ott, 1899.
Szerkesztője és társ-tulajdonosa volt a Bácskai Közlöny cz. Szabadkán hetenként kétszer megjelent társadalmi lapnak 1882. okt. 1-től az év végéig.
Álnevei és jegye: Fecske, Flaneur és M. L.
M. Könyvészet 1886., 1894–1896., 1899.
Pesti Napló 1887. 12. sz.
Főv. Lapok 1887. 12. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 668. l. (Négyesy László), XVIII. 272. l.
