Lukácsi Kristóf,
Lukácsi Kristóf,
örmény kath. plébános, szül. 1804. márcz. 30. Bethlenben (Szolnok-Dobokam); középiskolai s bölcseleti tanulmányait Szamosujvárt és Gyulafehérvárt, a theologiát a bécsi egyetemen végezte. 1826-ban Bécsben örmény ritus szerint pappá szenteltetett fel, mire 1837-ig Szamosujvárt mint segédlelkész működött. 1837–53-ig a gyulafehérvári püspöki papnevelőben tanár, 1853–56-ig ugyanott gymnasiumi igazgató volt. 1856-ban szamosujvári plébános, egyszersmind kerületi esperes lett. Szabad ideje alatt előszeretettel olvasta a latin classikusokat; kilencz nyelvet (magyar, örmány, német, rumén, olasz, franczia, angol, latin és görög) birt írásban és majdnem mindegyiket szóban is. 1861-ben 4000 forinttal megvetette alapját egy Szamosujvárt felállítandó fiú árvaintézetnek. Mint a gymnasium első igazgatója 15 évig díjtalanul teljesítette tisztét. Meghalt 1876. okt. 24. Szamosujvárt.
Munkái:
1. Emlékezetek az erdélyi örmények mult életéből, melyeket az örmények apostola világositó szent Gergely 1858. évi ünnepén a szamosujvári örmény szertartású templomban mondott egyházi beszédben előadott. Bécs, 1859.
2. Historia armenorum Transsilvaniae e primordiis gentis usque nostram memoriam e fontibus authenticis et documentis antea ineditis elaborata. U. ott, 1859.
3. A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei. Eredeti örmény kútfők után. Kolozsvár, 1870. (Ism. Századok 633., 707. l., Reform 1871. 11., 12. sz., Uj M. Sion.)
Levele Wenzel Gusztávhoz, Szamosujvár 1866. aug. 8. (Armenia 1898., eredetije a m. n. múzeumában.)
Kéziratban: Adalékok az erdélyi örmények történetéhez; Örmény-magyar-latin szótár.
Akadémiai Értesitő 1851.
Religio 1860. I. 30., 31. sz.
Századok 1870. 656. l.
Uj M. Sion 1871. 75., 1890. 555 l.
Vasárnapi Ujság 1876. 44. sz. (Nekr.)
Magyarország és a Nagyvilág 1876. 45. szám. (Nekr.)
Szamosujvári örmény kath. gymnasium Értesítője. 1877.
M. Polgár 1885. 280. sz. (Simay.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Armenia 1888., 1893. 325. l. fényny. arczk. (Szongott Kristóf), 1899.
Szépirodalmi Kert 1895. 16. sz.
Pallas Nagy Lexikona XI. 722. l. (Gopcsa László) és gyászjelentés.
