Lukács Adolf,
Lukács Adolf,
jogi doktor és egyetemi tanár, 1848. máj. 16. Felső-Olsván (Zemplénm.), hol atyja, ki 1860-ban meghalt, görög kath. lelkész volt; L. a Mária Terézia-féle állami ösztöndíjjal végezte tanulmányait, az I–III. osztályt Eperjesen, a IV. és V. Ungvárt, a VI–VIII., valamint a jogi tanulmányokat öt félévig Kassán, háromig Budapesten az egyetemen. 1874-ben ügyvédi, 1875. jogi doktori oklevelet nyert. 1875. febr. 24. kineveztetett tanárrá a pécsi püspöki akadémia jog- és államtudományi karához és miután 1878. ápr. 8-án a budapesti egyetemen büntető jogból a magántanári képesítést elnyerte, mint a büntetőjog és jogbölcsészet rendes tanára működött. Önkéntes katonai szolgálatát 1869-ben végezte Kassán és befejezése után a kassai 34. sz. gyalogezredhez tisztté neveztetett ki; 1878-ban az esztergomi 26-ik számú gyalogezredhez helyeztetett át és a boszniai expeditióban részt vett. 1894. szeptember 4. óta a kolozsvári egyetemen a büntető jog rendes tanára és a jogi kar dékánja.
Czikkei a Themisben (1879. A bűnhalmazat és folytatólagos bűntett, a habilitationalis munka egy része, több czikk); a Magyar Igazságügyben (1882–83. A párbaj büntetőjogi fejlődése, a Kossutány Ignáczczal közösen írt Párbaj cz. munkából, A newyorki büntető törvénykönyv, 1884. Az ártatlanul elítéltek és letartóztatottak kártalanítása); a Büntetőjog Tárában (IX. 1884. A dolus alternativus és eventualis, A vádhatározat); a Pécs cz. politikai lapnál 1882-től mint különmunkatárs működött; álneve és jegyei e lapnál: Medicus, K. O., S., R., l., N N. és S ... s.
Önéletrajzi adatok.
