Ludaics Miksa,
Ludaics Miksa,
nyug. kir. járásbiró, szül. 1818. febr. 21. Szabadkán (Bácsm.), hol atyja L. Izsák görög keleti lelkész volt; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában és Pécsett végezte, Pozsonyban pedig jogot tanult; azután Pesten patvarista volt és 1842-ben Pozsonyban ügyvédi vizsgát tett. Mint ügyvéd Budán telepedett le. 1848-ban a déli vidéken mint nemzetőr szolgálta hazáját. Az elnyomatás korszakában Budán és Ráczkevén ügyvédkedett; utóbbi helyen 1862-ben járási szolgabiró lett, 1867-ben pedig Nyáry Pál ajánlatára Pestmegye megválasztotta ülnökévé. 1872-ben, midőn az igazságszolgáltatás elválasztatott a közigazgatástól, Ráczkevére kir. járásbiróvá neveztetett ki s 1886. szeptemberig maradt ezen hivatalában, midőn agg korára való tekintetből nyugdíjaztatott. Még budai működése idejében alapító tagja volt a régészeti és embertani társulatoknak. Henszlmann Imrével, Pulszky Ferenczczel, Rómer Flórissal és Szilágyi Sándorral jó barátságban volt. Hivatalos működése mellett történelmi, régészeti, nyelvészeti s más rokon tudományokkal foglalkozott; tagja volt több tudományos egyesületnek, így a történelmi társulatnak, a m. protestáns irodalmi társaságnak sat. Ráczkeve város közéletében első rangú szerepet vitt. Egyházának hű fia volt; mint főgondnok hosszú ideig szolgálta a ráczkevei görög keleti egyházat. Ráczkeve és Lóré községek képviselőtestületének virilis tagja, a szentendrei görög keleti püspöki egyházmegye iskolaszékének alelnöke, a ráczkevei társas- és dalkör elnöke volt. Könyvtára és régiséggyűjteménye (különösen érmek) a vidéki magánmúzeumok közt az elsők között áll. Meghalt 1897. decz. 10. Ráczkevén.
Az irodalmat magyar nyelven ugyan kevésbé, de szerbül oly buzgalommal művelte, hogy a szerbek mint tudományos és humorisztikus írót nagyon tisztelik.
Czikkei a Srbske Narodne Novinében (1847. szerb autonom ügyekről), a Glas Istine cz. politikai lapban; a Letopisben (régi szerb levelek); a Sürgönyben (1861. 49–51. sz. A történeti emlékű ráczkevei görög vallású szerb templom); az Archaeologiai Értesítőben (1870. régészeti levelek.)
Ráczkeve és Vidéke 1897. 50. sz.
Pesti Hirlap 1897. 345. sz.
