Lucius Vilmos Frigyes,
Lucius Vilmos Frigyes,
theologiai doktor, ág. ev. superintendens, Lutz Venzel (echingeni) és Eisenmann N. fia, szül. 1557-ben; a tübingai s laugingeni gymnasiumban tanult, mire nagybátyja Eisenmann János megához vette s Eszlingenbe küldte, hová a pestis miatt a tübingeni egyetemet áthelyezték. Segédlelkész volt Hohenrauchban, midőn 1576-ban Strein Gábornak udvari lelkésze lett Regensburgban. 1577-ben Buchheim Lajos Gellersdorfba (Austria) hívta meg; 1578-ban Bécsben Hochkirch Vilmos udvari lelkésze lett; ekkor fiatal urával sok idegen országot utazott be. 1580-ban lelkész lett Fesssendorfban (Bécs mellett); itt a jezsuiták üldözték, azért 1583-ban Rueber János Felsőmagyarország akkori parancsnoka magához vette Kassára udvari lelkészének; ennek halála után az ottani egyház prépostja lett. Itt betegség lepte meg és Nagy-Sárosba ment magát gyógyíttatni. Midőn egészséges lett, visszatért Tübingába s 1585-ben theologiai doktor és nördlingeni superintendens lett. Meghalt 1597. ápr. 17..
Munkája: Dissertatio de peccato in spiritum sanctum, praeside D. Heerbrando. Tübingae, 1585.
Schöpperlin, Johann Friedrich, Vita Guilhelmi Firderici Lucii theologi. Nördlingen, 1766.
Klein, Nachrichten I. 217. l.
