Lubik Imre,
Lubik Imre,
városi levéltárnok, szül. 1833-ban Tamásfalván (Gömörm.); mint papnövendék állott be honvédnak 1848-ban; a szabadságharcz után 1853-ban a kassai egyházmegyében szenteltetett fel papnak és 1857-ben Szerencsen volt káplán; de a papi pályát elhagyta s az ev. ref. vallásra tért, megnősült és levita lett Somodiban (Abaujm.); azonban sanyarú sorsa miatt ezt az állást is el kellett hagynia és Szabó György rimaszombati polgármester alkalmazta a városnál, hol a levéltárat rendezte s mutatóval is ellátta; ott halt meg 1878-ban.
Költeménye van a Munkálatokban (XVI. 1852.); több czikket írt és fordított költeményeket Byron, Béranger, Grün Anasztáz után a gömöri lapok számára.
Munkái:
1. Hangok a távolból. Rimaszombat, 1862. (Költemények.)
2. Emlékfüzér. U. ott, 1863. (Költ.)
3. Fogoly bácsi regekoszorúja. Kassa, 1863–64. Két füzet.
4. Egy katholikusból lett protestáns elmélkedései. Vácz. 1872.
Schematismus Cassoviensis 1857., 1859.
Hölgyfutár 1862. 75. sz.
Petrik Könyvészete és fiának Lovas (Lubik) Imre szives közlése.
