Lósy Imre,
Lósy Imre,
esztergomi érsek, szül. 1580 körül Loóson (Sopronm.) L. Máté és Németszeghy Anna ág. evang. szülőktől. A protestáns vallást Lamormaini Vilmos Jézus-társasági atya közreműködésével elhagyván, Rómában (hova 1599. decz. 20. érkezett) bölcseletet és hittudományt tanult és itt pappá szenteltetett. 1906. jún. 5. hazájába visszatérve egy ideig a lelkipásztorkodás terén működött; Forgách Ferencz által azonnal nyitrai kanonokká neveztetett ki; 1607. okt. 27. pozsonyi, 1611. nov. 5. esztergomi kanonokká és nyitrai főesperessé tette. 1623. szept. 15. kapta a tapolczai apátságot, szept. 20. a csanádi püspökséget, 1624. nov. 20. iktattatott az ó-budai prépostságba. (A beiktatásról való Relatio a budapesti egyetemi könyvtár kéziratai közt.) 1625. okt. 24. a nagyváradi választott püspöki székre helyeztetett át. 1628. júl. 7. nyerte a saághi prépostságot. 1631. ápr. 28. káptalani nagyprépost lett. Pázmány Péternek 16 évig volt helynöke; jún. 21. szentelték föl püspökké. 1633. okt. 24. egri püspökké, Pázmány Péter halála után 1637. ápr. esztergomi érsekké lett. 1635-ben követségben járt Lengyelországban az elzálogosított városok visszaváltása végett. Pozsonyban 1642. jan. 26. alapította a szent Imréről nevezet papnevelőt. Sokat tett a könyvnyomtatásnak Magyarországon való elterjesztése ügyében. Végrendeletében a nagyszombati egyetemen a törvénytudományi kar felállítására harmincezer forintot hagyott. Az 1637. inség alkalmával magtárait kiürítette, hogy a szegény népnek kenyeret adhasson. Meghalt 1642. nov. 7. Nagyszombatban.
Péterffy, Concilia cz. művében: az 1635. jászói és az 1638. nagyszombati zsinaton tartott beszédei jelentek meg; Wagner, Analect. Scepus. Part. II. 278–292. 1. pedig: Excerpta historica ex Vilicationibus diabus prapositurae, capituli et parochiarum Scepusiensium ab Emerico Losy et Joan. Sigray concinnatis et per C. Wagner in unum corpus contractis.
Katona, Historia Critica XXXII. 911. l.
Kölesy és Melczer, M. Plutarkus IV. 71. l.
Fejér, Historia Academia 26. l.
Hasznos Mulatságok 1837. I. 51., 52. sz.
Pauer János, Az egyházi rend érdeme. Székesfejérvár, 1847.
Bartay Gusztáv és Ede, Magyarorzság primásai. Buda, 1847.
Vasárnapi Ujság 1856. 35., 36. sz. arczk. (Majer István.)
Török János, Magyarország primásai. Pest, 1859.
M. Sion 1866. 664., 1890. 304. l.
Egyetemes Magyar Encyclopaedia X. 337. h.
Frankl, Pázmány Péter és kora II. 388. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest, 1880. I. 10., 21., 37., 435. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 161. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1892.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 213. l.
Századok 1900. 459. l.
