Lónyay János
Lónyay János (nagylónyai és vásárosnaményi),
főispán, előbbinek fia, L. Menyhért volt miniszterelnök testvérbátyja, szül. 1828. jún. 29. Tuzséron; 1841-ben lépett a hadmérnöki akadémiába, honnét 1846-ban lépett ki, mint a 6. könnyű lovas-ezred hadnagya. Később a dsidásoknál szolgált mint főhadnagy és 1850-ben a 11. huszár-ezred századosa volt. Katonáskodása utolsó éveiben Galicziában tartózkodott. Midőn 1856. nov. 13. feleségül vette Kovniaczka Constancet, kilépett a katonai szolgálatból és nejét ősi birtokára Nagy-Lónyára hozta, hol gazdálkodása mellett tanult és olvasott. 1867. márcz. 5. beregmegyei főispáni helytartónak neveztetett ki, mely hivataláról 1872. aug. 28. a tiszaháti járásban képviselővé történt megválasztatása alkalmával lemondott. Az északkeleti vasút-társaság elnöke is volt. 1877. jún. Máramaros főispánjává neveztetett ki s jún. 20. foglalta el székét beköszöntő beszéddel. Működése első évében megalakította a sajttermelő szövetkezeet; sokat tett megyéje közgazgdasági érdekeinek előmozdítására. A főispáni méltóságot 1893-ig viselte. Ekkor érdemei elismeréseül a király a szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. A főrendiháznak 1891-től tagja volt. Meghalt 1897. ápr. 22. Máramaros-Szigeten.
A közigazgatás körébe vágó törvényi javaslatok szerkesztésénél közreműködött. A delegátióban mint a hadügyi albizottság tagja általános érdekeltséget kellő beszédet tartott.
Munkája: Rövid értekezés a javító-intézet beléletéről és jelen rendszerének módosításáról. Bpest, 1897.
Nagy Iván, Magyarország családai VII. 162. l.
Petrik Könyvészete.
Máramarosi Lapok 1887. 25. 175. (Szabó Sándor), 1893. 43., 1894. 134., 1897. 20. sz.
Pallas Nagy Lexikona XI. 650. XVIII. 165. l.
Doby Antal, Lónyay-család. Bpest, 1895.
Máramaros 1897. 17. sz.
Vasárnapi Ujság 1897. 17. sz. (Nekr.)
Budapesti Hirlap 1897. 113. sz.
