Lónyay Anna,
Lónyay Anna,
Kemény János erdélyi fejedelem neje, L. Zsigmond báró és Varkocs Margit leánya, előbb Wesselényi István a középszolnoki főispán hitvese; ennek elhalálozása (1656. júl. 7.) után egy év mulva már jegyben járt gyerőmonostori Kemény Jánossal. Midőn Kemény János 1657. jan. II. Rákóczy György erdélyi fejedelemmel Lengyelország ellen harczolt, tatár fogságba esett, honnét az 1659 tavaszán váltatott ki. L. Anna, a hagyomány szerint 116 ezer tallért képes volt ékszereinek zálogba adásával összeteremteni, hogy vőlegényét a rabságból kiválthassa. Hazaérkezve aug. L. feleségül vette s 1661. január 1. erdélyi fejedelemmé választatott; azonban az Apafi Mihály ellen folytatott csatában Segesvár és Nagy-Szöllős közt 1662. jan. 23. elesett. L. 1666. nov. 5. a debreczeni collegiumnak az ő jószágából oda vitetett só árából évenként 50 forintot ajánlott fel. 1689. június 10. kelt királyi adományt szerint még élt.
Magyar leveleit közölték a Történelmi Tárban, 1893. és 1900. tizenkettőt; az utóbbiakat jegyeséhez és férjéhez intézte; ugyanitt vannak Kemény Jánosnak hozzá intézett levelei, számszerint 51. (Közli Tóth Ernő.) L. levelei valódi mintái a levélírásnak; vallásos megnyugvással tűri Istene ostorát, s ha olykor-olykor fogy is türelme, nem békétlenkedik a gondviselés ellen, hanem remél és bízik jegyese szabadulásában.
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 160. l.
Doby Antal, Lónyay-család. Bpest, 1895.
