Lőley Sándor (nagy-lőlei),
Lőley Sándor (nagy-lőlei),
theologiai doktor, nyitrai kanonok, szül. 1728. decz. 31. Nagy-Lőlén (Barsm.); bölcseleti és theologiai tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte, honnét mint a hittudományok borostyánosa tért vissza. Egyházi pályáját mint segédlelkész 1754-ben Trencsénben kezdette; 1756-ban kocskóczi, 1759. egyházas-nádasi (podszkali) plébános volt. Innen néhány év mulva a mocsonoki plébániára ment át. Az 1774. év elején tiszteletbeli s jún. 10. valóságos kanonok lett. A káptalanban több évig mint dékán működött, utóbb pedig a papnevelő intézet igazgatásával bizatott meg. Meghalt mint éneklőkanonok 1814. aug. 21. 86. évében. A káptalan javára 2400 frtos alapítványt tett.
Munkája: Magasan repölő nagy sas, az-az Istenben boldogúlt nagy hévatalokkal megböcsöltetett fő mélt. gróf Illésházy Jósefnek Trenchiny vára örökös urának stb halottas dicsérete, melyet azon alkalmatossággal midőn annak boldog emlékezetit az ő egyetlen fia, mélt. gróf Illésházy János ... Trentsény város templomában 1766. bőjt-elő havának 21–22–23. napján halottas pompával áhétatossan tisztelné, élő nyelvel hirdetett. Nagy-Szombat, 1766.
Katona, Historia Critica XXXIX. 975. l.
Századunk 1842. 22. sz.
Petrik Bibliogr.
Vágner József, Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra, 1896. 36., 328. l.
