Leővey Klára
Leővey Klára (lövői és lövőpetrii),
nevelő és tanítónő, L. József beregi földbirtokos, megyei táblabiró és Szathmáry Eszter leánya, szül. 1821. márczius 25. Máramaros-Szigeten; az atyja nem volt takarékos; azért az öröklött ősi vagyon csakhamar elkallódott és ő is 1837-ben meghalt. L. Klára nevelésével leginkább édes anyja foglalkozott, a ki a zenében és éneklésben is kiképeztette. A máramarosszigeti jótékony egyesület megalakultával 1836-tól L. K. a műkedvelői társulatnak legbuzgóbb tagja volt, a szinművekben ügyesen szerepelt és énekével is az egyesület vagyonát gyarapította. Az 1842–43. országgyűlés egész időszaka alatt báró Sztojka Klárával, b. Sztojka Imre akkori máramarosi követ házánál tartózkodott. 1846. nov. a Teleki Blanka grófnő által Pesten alapított nőnevelő intézetben alkalmaztatott mint nevelő s tanítónő. Midőn 1849. első napjaiban Windischgrätz Buda felé közeledett, Teleki Blanka grófnő L. Klárával együtt rendkívül sok veszély és viszontagság között Debreczenbe menekült és Debreczenben minden erejöket, idejöket, pénzüket a honleányi tiszt teljesítésére szentelték és a sebesült honvédek ápolásával foglalkoztak. A világosi catastropha után Pesten a menekülő compromittáltak vagy haza széledező szegény sorsú honvédek segélyezésére, gyámolítására fordították minden idejöket, erejöket. Utóbb Teleki grófnő Pálfalvára vonult, Klárát Pesten hagyva, hogy a nála hagyott pénzből segélyezze a honvédeket és a többi üldözött honfitársakat. Ezen ép oly humánus, mint nemes erény okozta e két nő elfogatását. Teleki Blankát 1851. máj. hurczolták el Pálfalváról Nagyváradra s a nála talált levelek nyomán nemsokára elfogták L. Klárát is a báró Sztojka család falu-szlatinai birtokán. Az új épületben szenvedtek át két évi kínos vizsgálati fogságot. 1853. jún. 30. Teleki Blanka tíz évi, L. Klára öt évi várfogságra ítéltettek, mert lázító könyveket osztogattak és harczosokat toborzottak; június végnapjaiban Kufsteinba szállították és a legridegebb czellába zárták őket. 1856. júl. 11. L. K. büntetésének ideje lejárt. Visszatérve szülővárosába édes anyjához, unokatestvére Várady Gábor házánál telepedett meg, oktatva leánykáját Gabriellát (még 10 hasonkorú és műveltségű lánykát vettek föl a háznál és így ott nevelő-intézetet létesített; ez alapja volt a később a nőegyesület támogatásával létrejött nőnevelő intézetnek, a melyből a mostani állami felsőbb leányiskola emelkedett ki.) Az 1861. országgyűlés megnyiltával L. K. is Pestre jött Váradyékkal, aztán az 1862. évet nagy részben Teleki Blanka körében töltötte s vele együtt Párisba utazott, hol Teleki Blanka okt. 23. meghalt, de ő még több ideig időzött Párisban a De Gerando család körében; aztán párisi gyermekeket tanított; később St. Angeban időzött a Kiss Miklós honvédezredes és neje kastélyában. Midőn hazájába visszatért, a Teleki Miksa gróf gyermekei nevelésével és tanításával bizatott meg Kendi-Lónán. Még azután is, midőn nevelői tiszte véget ért, Kendi-Lónán és Pálfalván De Gerando-nénál, majd a Vallyiék majtisi s Teleki Arvéd gróf drassói kastélyában tartózkodott; a mi kevés idejéből maradt, azt Budapesten Várady Gáborék házánál töltötte. E rendkívül munkás életnek véget vetett egy utczai baleset, a midőn Budapesten 1897. ápr. 8. egy lóvonatú vasút elgázolta s néhány óra mulva elhunyt; ápr. 12. helyezték őt M.-Szigeten örök nyugalomra abba a sírboltba, a melyet 1864-ben elhunyt édes anyja részére készíttetett.
A Máramarosnak 1865-ben történt megalapítása óta rendes munkatársa volt; sok tárczája jelent meg benne, valamint a fővárosi s vidéki lapokban, többnyire visszaemlékezései a szabadságharczra és rajzok a fővárosi művészi s társadalmi élet nevezetesebb mozzanatairól. Czikkei a M. Polgárban (1885. 98. sz. Egy pessimista költőnő: Ackermann L. élete és műveiről); a Kecskeméten (1891. 39. sz. Vers a kufsteini börtönből); a Szolnok-Dobokában (1894. 16. sz. Emlékezés Sárosy Gyulára); a Máramarosban (1896. 30. sz. Munkácsy Mihály Ecce homoja.)
1897: Vasárnapi Ujság 18. sz. arczk. és mellképpel, Budapesti Napló 101. sz. (Bihari Imre), Budapesti Hirlap 99. sz., Pesti Hirlap 100. sz. (Soos Antal), Máramarosi Hiradó 15. sz., Máramaros 18. sz. (Várady Gábor).
De Gerando Antonia, Gróf Teleki Blanka élete. Bpest, 1892.
Várady Gábor, Hulló levelek. Máramaros-Sziget, 1892–93. Négy füzet és gyászjelentés.
