Lechner Lajos,
Lechner Lajos,
mérnök, m. kir. miniszteri tanácsos, Budapest székes-főváros volt középítészeti igazgatója, L. Ágost egyetemi tanár testvérbátyja, szül. 1833. febr. 8. Budán; középiskoláit a budai egyetemi s azután a pesti piarista gymnasiumban végezte s 1849 tavaszán mint honvéd az 52. honvédzászlóaljba lépett és Görgey hadtestében egészen a világosi fegyverletételig részt vett a hadjáratban. A szabadságharcz után nagynehezen elkerülvén a besoroztatást, eleinte Liedemann J. F. bank- és szállító-üzletében nyert alkalmazást; azonan régi hajlamát követve 1854-ben a budai műegyetemre iratkozott be; honnét tanulmányai befejezte után a budai építészeti igazgatóság szolgálatába lépett és itt Reitter Ferencz és Mihálik József vezetése alatt a középítészet minden ágában működött. 1865-ben az akkori helytartótanács az Ondava, Tapoly és Felső-Bodrog vizeinek szabályozásával bízta meg. 1870-ben egész Európára kiterjedt tanulmányutat tet, a melynek befejezése után a központi posta- és táviróhivatal építkezésvezetésével bízták meg. Ugyanekkor Budapest általános szabályozási terveinek elkészítésére nemzetközi pályázat hirdettetvén ki, az ő terve nyerte el a 10,000 frtos nagy díjat. Az Andrássy-út tervezése is az ő műve, s az ezen tervnek végrehajtására alapított Municipalis bank Sugárútépítési vállalata őt választván meg vezérigazgatójává, ezen világhirű út létesítése az ő nevéhez és munkájához van fűzve. Midőn ezen vállalat feloszlott, 1873. a bécsi világkiállítás építészeti juryjének lett előadója. 1878-ban a párisi világkiállításon mint kormánybiztos-helyettes működött. 1879-ben, midőn az árvíz Szegedet romba döntötte, a reconstructio czéljából alkotott királyi bizottság mellé tervező műszaki főnökül nevezték ki. Szeged összes újjáalkotási művek az ő tervezéséből keletkeztek. 1884. a műszaki tanács alelnökévé nevezték ki. 1885. az új parlamentház építésének főellenőrzésével bízták meg. 1886 tavaszától kezdve Budapest székes-főváros középítési igazgatója s ezen minőségében a város rendezése és fejlesztése körül szakadatlan és üdvös tevékenységet fejtett ki. Az általános nagy csatornázás, a melynek alapterveit ő dolgozta ki, a kápossztásmegyeri nagy vízmű, s az összes fővárosi nagyobb szabású közművek az ő közreműködése s felügyelete mellett épültek. Többször nyert elismerést, bírta a vaskorona- és Lipót-rendeket, az olasz korona-rendet és tagja volt a franczia becsületrendnek, m. kir. kereskedelmi miniszteri tanácsos, a magyar mérnök- és építész-egyesületnek pedig alelnöke; Szeged város díszpolgára. Meghalt 1897. nov. 18. Budapesten.
Czikkei az 1885. évi országos orvosi és közegészségügyi congressus tárgyalásai cz. kiadványban (Bpest, 1885. Egészséges építkezés városokban és községekben); a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1892. Budapest új vízműveinek előmunkálatai, egy tábla rajzzal.)
Munkája: Szeged újjáépítése. Bpest, 1891. (Ehhez egy nagy, 36 rajzlapot tartalmazó ívrétű füzet.)
Vasárnapi Ujság 1883. 41. sz. arczk., 1894. 35. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 323. l. (Kun.)
Magyar Hirlap 1897. 321. sz.
Nemzet 1897. 320. sz. és g yászjelentés.
