Lázár Albert
Lázár Albert (szárhegyi gróf),
cs. katona, 1849. honvéd-őrnagy, gr. L. József cs. kamarás, lovas-százados és Péchy Eszter fia, szül. 1813. február 7. Bécsben; előbb Marosvásárhelyt, aztán Bécsben tanult, végre Kolozsvárt a kir. lyceumban járta iskoláit. A katonai pályára lépve, előbb egy ideig az akkor Erdélyben tanyázó és Alberti nevet viselő chevauxlegers ezrednél katonáskodott, azután mint hdnagy a 2. sz. Schwarzenberg dzsidás ezredbe lépett, de csak kevés ideig szolgált s elhagyva az ezredet visszament Erdélybe. Egy ideig Szász-Erkeden lakott, azután Oláh-Solymoson, a hol magának lakhelyet épített és gazdasággal foglalkozott. 1849-ben Bem táborában harczolt és jan. 17. egy Savoyen dragonyos főhadnagyot, ki Gálfalvánál osztályából előrohanva, Bem vezér kiséretét vakmerően megtámadta, megsebesítve foglyul ejtett; márcz. 2. Mészáros Lázár őrnagynak nevezte ki és Medgyesen térparancsnok volt. A szabadságharcz után, hol Marosvásárhelyt, hol Medgyesen lakott és kisebb nyereségi vállalatokkal foglalkozott. Meghalt 1884. okt. 27. Marosvásárhelyt.
Petőfi haláláról mint szemtanu írt a Reformba (1874. 219. sz.) és a Vasárnapi Ujságba (1884. 46. sz.)
Gróf Lázár Miklós, A gróf Lázár család. Kolozsvár, 1858. 246. l. és gyászjelentés.
