László
László (vak Laczi),
a marosvásárhelyi Homér. Minden országos vagy hetivásár napján ott ül, írja Réthy, a születésétől fogva világtalan dalnok Marosvásárhelyt egy utczasaron, hova leánykája vezeti, kezében harmonikája s dalol keserves, bánatos dalokat, melyeket másoktól hallott s átalakított; de teremtett maga is dalokat; a székely asszonyok oda gyűlnek L. köré, elsírdogálnak e bús melodiákon, aztán adnak egy-egy krajczárt. A melyiknek valami bánatja van, éneket mondat reá Lászlóval. László a marosszéki nép troubadourja. Ő nem gondolkozik, bármely tárgyra rögtön kezdi a dalt. Felesége is született vak és egy más utczasarkon kéreget.
Egy románczát közli Réthy Lajos a Korunkban és utána a M. Sajtó 1865. 20. sz.
