Láng József,
Láng József,
nyomdász és könyvkeredő, szül 1862. febr. 11. Aradon, hol atyja asztalosmester volt, ennek halála után 1874-ben az iparos pályára lépett és Aradon a Gyulai István nyomdájában tanult; 1879-ben Budapestre a pesti könyvnyomda részvény-társaságnál nyert alkalmazást, majd Wilkensnél és huzamosabb ideig a Franklin-társulatnál volt betűszedő. 1882-ben megalakult Budapesten a magyar nyomdász-klub, melynek titkárává választották. A Pallas nyomda alakulásakor ott korrektor lett; ezen minőségében működött 1890-ig, mikor Nagyváradon átvette a Hügel-féle nyomdát. 1891-ben részt vett a vidéki nyomdatulajdonosok által Szegeden tartott országos gyűlésen; 1898-ban a hirlapkiadók országos szövetségének megalakulásakor megtartott országos lapkiadók congressusának alelnöke volt és a megalakult szövetség választmányának tagja. 1893-ban a nagyváradi betegsegélyző pénztár elnökévé választotta; a Szigligeit irodalmi társaságnak is pénztárnoka. 1898-ban nyomdája mellett könyv- és papirkereskedést is nyitott.
Czikkei a Typographiában (1881. Az országos nyomdászstatisztikához, 1883. Nemzetiséghez való ragaszkodásunkról, 1885. Tanulmány a rövidítésekről, 1886–87. Strauch Alajos életrajza, Az országos egylet ügye, Jelentés a levélfejszedésre vonatkozó pályaművekről, 1888. A bécsi jubileumi kiállítás, Hadat a styl ellen!, 1890. Külföldi szakegyletek és körünk reformálása); a Nyomdászok közlönyében (1883. Ki lehet jó szaktárs? Közös ügyeinkről, Könyvtáraink érdekében, A rágalom iskolája, 1884. Minket érdeklő felolvasások, Tanulmány a könyvgerinczről, Vélemények a stylszerű szedésről, A falragaszok szedéséről, Országos ügyeinkről, 1885. A kezdőbetűk alkalmazásáról, A magyar helyesírásról, Elmélkedések márczius 15-ről a mi szempontunkból); az Ország-Világban (1887. A magyar hirlapkiállítás); a M. Nyomdászatban (1888. A falragaszbetűkről, Betűöntőink szakirodalma és a betűöntés alapja, 1889. Nyomdák bezárása, 1889. Szines nyomás és műérzék, A Marinoni-féle gépgyár Párisban, A Foucher testvérek betüöntőgépgyára Párisban, Ez is sajtósabadság? Szakkikállítások 1889-ben, 1890. Japán lakkmunka a könyvtáblán, Műszedés a párisi világkiállításon, Két ujabb találmány, Nemzetközi nyomtatványcsere, Első magyar papiripar); a Nyomdászok Évkönyvében (1888. Egyesületek és körök, 1889. A görög betűkről, 1890. A franczia államnyomda, 1893. Magyarosítsunk, 1895. A magyar nyomdaipar, 1898. A szakoktatásról); a Visegrád, Esztergom cz. alkalmi lapban (Budapest, 1889. Két királyi lakhely), a Grafikai Szemlében (1891. Magyar nyomdászati styl, Országos nyomdászgyűlés Szegeden, 1894. A grafikai szakma a lembergi kiállításon, 1896. Ács Mihály emlékezete, 1896. Nyomdatulajdonosok országos congressusa); a Nagyváradban (1893. Iványi Ödön mint hirlapíró, 1898. Rendezzünk kiállítást! 1899. A magyar tengerpart, Az ipartestületek bajai sat.); az Eleven Ujság cz. alkalmi lapban (Nagyvárad, 1897. A nyomda.)
Munkái:
1. A sajtó szabaddá tételének befolyása a magyar hirlapok előállítására. Bpest, 1888.
2. Czenzura és sajtószabadság. U. ott, 1889.
3. Emlékkönyv az első budapesti magyar versenyszedés alkalmából. U. ott, 1890.
4. A «Nagyvárad» huszonhat éve. Nagyvárad, 1896. Arczképekkel.
Szerkesztette: a Legyen világosság cz. pártlapot 1885. okt. 5-től Bpesten, mely csakhamar megszünt; a Typographiának 1887. okt. 27-től decz. 2. ideiglenes szerkesztője volt; Emlékkönyv a könyvnyomdászok szakkörének tíz évi működéséről 1882–1892. Nagyvárad 1892. (Ebben titkári jelentései); szerkeszti a Nagyvárad cz. politikai napilapot 1895 májustól (midőn 1890. júl. a lap kiadó-tulajdonosa lett, a lapnak 186 előfizetője volt; ezek száma azóta 1400-ra emelkedett); szerkeszti és kiadja a «Nagyvárad» képes Naptárát 1895 óta.
Sarkadi István szives közlése (önéletrajz).
