Láng Ferencz,
Láng Ferencz,
m. kir. pénzügyi tanácsos, L. Ferencz megyei főorvos és tivadari Tóth Piroska fia, szül. 1844. márcz. 30. Munkácson (Beregm.); a gymnasium I. és II. osztályát Beregszászon, nevelője Keszler Ferencz r. kath. káplán vezetése mellett mint magántanuló végezte; Keszler püspöki titkárrá nevezetvén ki, neveltjét magával vitte Szatmárra, hol a III., IV. és V. osztályok tanulója volt; a VI. osztályt ismét magánúton ugyanott, a VII. és VIII-at pedig Budapesten a piaristáknál végeze 1864-ben; azután az egyetemen joghallgató volt 1867-i (időközben 1865-ben mint kiskövet Beregmegye által küldetett az országgyűlésre s Lónyay Menyhért mellett és Busbach Péter ügyvéd irodájában dolgozott). 1867-ben birói vizsgát tett és ekkor Lónyay Menyhért meghivására a pénzügyminiszteriumba lépett, július 4. segédhivatali gyakornokká, aug. 19. pedig segédfogalmazóvá, 1868. júl. 22. II. osztályú pénzügyi fogalmazóvá nevezetett ki; a külszolgálat gyakorlati elsajátítása végett a budapesti m. kir. pénzügyigazgatósághoz rendeltetett, hol a m. kir. jövedéki törvényszéknek felállításakor egyúttal jegyzőjévé is kineveztetett. 1869. márcz. 16. pénzügyminiszteri fogalmazóvá kineveztetvén, ismét az elnöki osztályban működött. A dohány-enqučte munkálataiban is részt vett, midőn a franczia dohányjövedékkel a magyar dohány átvétele iránt történt intézkedés; úgy szintén az 1876. kiadott új bevallási utasítás kidolgozásában és annak a gyakorlatban leendő kipróbálása végett; decz. 4. a debreczeni m. kir. dohánybeváltó bizottságához mint átvevőt rendelték ki. 1877. márcz. visszatért a pénzügyminiszeriumba s jún. 8. tolnai m. kir. dohánybeváltó vezető-felügyelővé nevezték ki. 1886. okt. Szegedre mint dohánybeváltó felügyelő helyeztetett át; 1887. máj. 7-én pénzügyi tanácsos lett ugyanott; 1890. ápr. 30. a Budapest főváros pénzügyi igazgatóságához helyezték át és 1894. február 20-án Becskerekre mint pénzügyigazgató helyettest küldték ki. 1900. jan. nyugdíjba lépett Budapesten. Találmánya, az «Exsiccator» vagy szárító gereben, mint eddig a legtökéletesebb szárítási módszer, ma már általánosan el van terjedve.
A M. Dohányujságnak kezdettől (1884.) fogva egyik legszorgalmasabb munkatársa; czikkei közül a jelentékenyebbek: A szegedi beváltó felügyelőség termelési viszonyainak ismertetése, Az Exisiccatorról. Felolvasása: Az okszerű dohánytermelésről, A dohány kezeléséről sat.
Munkái:
1. Az okszerű dohány-rásza-nevelés kézikönyve. Tolna, 1882.
2. Légszárításra berendezett dohánypajta szerkezete és előnyei. Tolna, 1885. (2. kiadás. Paks, 1886. Előbb a M. Dohányujságban.)
3. A dohány-rásza-nevelés okszerű módja. Szeged, 1887–88. (Két kaidásban. Előbb a M. Dohányujságban.)
M. Könyvészet 1887.
M. Dohányujság1894. 4. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.
