Kuliszeky János
Kuliszeky János (dellő-apáti),
biztosítótársasági hivatalnok, K. János postamester és Theil Veronika fia, szül. 1814. október14. Dellő-Apátiban (Dobokamegye), hol atyja kis birtokú nemes volt. Az 1816–17. szükség idejében Bukonivában, Pozsorita nevű faluban lakó rokonukhoz költöztek. K. a gymnasiumot Csernoviczban végeze 1831-ben. Egy évig kamarai szolgálatban volt; de a honvágy 1832-ben az egész családot ismét Erdélybe, kis jószágukra hozta vissza. K. Kolozsvárra ment, hol a német nyelvből és számtanból leczkéket adott; egyszersmind a latin nyelv és felsőbb mathesis megtanulása végett a kir. lyceumba járt be. 1834-ben a helybeli postahivatalnál nyert alkalmazást, melynek tulajdonosa a milanoi biztosító társulatok főügyvivője volt; ez a biztosítási teendőit Kulissekyre bízta; pár év mulva a bécsi tőke- és jövedelem-biztosító társulat őt önálló ügynökévé, 1842-ben a milanói két biztosító-társulat is főügyvivőjévé nevezte ki. Ekkor postai hivataláról lemondott és egész erejét a biztosító ügyre fektette. Ez időben Bethlen János gróf és Teleki Domokos gróf indítványára megalakult a kölcsönösség elvére alapított biztosított társulat Kolozsvárt, melynek előmunkálatait s alapszabályait ő készítette s midőn 1844-ben működését megkezdette, vezetésével is őt bízták meg. Eleinte a beruházási és igazgatási költségeket is az igazgatónak kellett saját felelősségére megszereznie. Maga évekig díj nélkül szolgált. A társulat csak 1847-ben tudott önerején megállani. Az 1848–1849. események mostohán hatottak a társulatra; csak Mikó Imre gróf buzgalmával vált lehetségessé azt újra életre hozni s a részvényesek kárát teljesen fedezni; 1850-ben kezdett ismét működni s 1851-ben munkakörébe vette a tűzelleni biztosítást; addig ugyanis csak jég ellen biztosított; 1857-ben a pénzletéteményezést 4 százalékra léptette életbe s 1862-ben az életbiztosítás ügyét vette munkakörébe. Meghalt 1881. Bpesten.
Czikkeket írt társulata ügyében a Müller és Vahot Nagy Naptárába (1857), a M. Közgazdába (1865) és az Erdélyi Gazdába (1872.); a kolozsvári Magyar Polgárba s a Honba közölt irányczikkeket a bécsi s a gothai lapokba haláláig írt czikkeket.
Több röpirata is jelent meg, ezeket azonban nem ismerem.
Vasárnapi Ujság 1862. 15. sz. arczk. és fiának K. Ernönek szives közlése.
