Kuik József Ignácz,
Kuik József Ignácz,
theologiai baccalaureus és bölcseleti magister, Jézus-társasági áldozópap, szül. 1741. decz. 28. Kőszegen, hol 19 éves korában lépett a rendbe s midőn ez 1773-ban eltöröltetett, világi pap lett. A bécsi biboros érsek Francziaországba küldte, hogy az ottani egyházi papnevelők berendezését és állapotát tanulmányozza, visszatérte után pedig Lengyelországba és Oroszországba, hol a jezsuita-rend megtűretett; az ottani éghajlat azonban egészségére nem volt jó befolyással; tehát visszatért Ausztriába; Bécsben a költészet tanára volt; azután plébános lett Achauban (Alsó-Ausztria), később cs. beneficiatus Zwischenbrückenben, hol 1833. május 25. meghalt 92. évében.
Munkái:
1. De lapsu Napoleonis Bonaparte seu Epicedion Jacobinismi. Posonii. 1816. és 1817. (Ezernél több versből álló epos. Magyar ford. Döme Károlytól. U. ott, 1826. Az eredeti szöveggel.)
2. Abhandlung über die älteste sich vorfindende Urkunde von der Beichte. Wien, 1818.
3. Sion et Pindus. Carmina diversi generis sacra mixta profanis. Viennae, 1823. és 1827. Két kötet.
4. Horus relegatus seu Apologia pro veritate Christianismi quem. Author quidem anonymus sub Hori nomine astronomicis, astrologicis et mythologicis antiquorum fabellis subrure conatus est. Ugyanott, 1828. Két kötet.
5. Historia rerum in ecclesia gestarum a tempore imperatoris Constantini M. ad Basilicum Macedon. Orientis imperatorem. U. ott, Négy kötet.
Stoeger, Scriptores 108. l.
Petrik Bibliogr.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1274. h.
