Kubinyi Ferencz
Kubinyi Ferencz (felső-kubini és deménfalvi ifjabb),
földbirtokos, K. Vilmos, 1849-ben megyei alispán és laszkári Laszkáry Emilia fia, szül. 1836. nov. 22. Kóváron (Hontm.) 1846 őszén szülei lakásukat Budapestre tették át; K. itten Kristófi János és Gáber János által házi nevelsében részesült; később a pesti ág. ev. gymnasium IV. osztályában tanult. A szabadságharcz után Repiczky János nyelvtudóstól ismét magánnevelő oktatásában részesült, ki a komolyabb tanulmányok iránti hajlamait is fejlesztette. 1853-tól a budai polytechnikumban a két évi tanfolyamot befejezte; ekkor betegeskedése miatt félbeszakította tanulmányait; sokat utazott külföldön és a tudományoknak élt; 1855-ben elhalálozott atyjának kóvári birtokát átvette. Az északi régiségbúvárok koppenhágai kir. társulata tagjának választotta. A kis-csalomjai ág. ev, egyház világi felügyelőségét több évig viselte. 1867-ben a történelmi társulat megalakításában részt vett és egy ideig annak választmányi tagja volt; egyszersmind azon bizottságnak, melyet a társulat a Zichy-család okleveleinek átvételével, lemásolásával és kiadásával megbizott. 1869-ben nagyobb utat tett Németországban, a Rajna vidékén, Emsben, Mainzban, Nürnbergben, honnét becses régiségeket hozott haza; ezen gyűjtését itthon is folytatta s különösen Hontmegye területén sikerült sok kőkori régiséget összeszedni, melyek az 1886. budapesti kiállítás alkalmával, külön szekrényben voltak kiállítva. Az 1873. pénzválság csődbe juttatta s birtokaitól meg kellett válnia. Ekkor Budapest közelében Albertfalvára költözött, hol tejgazdaságot folytatott. Birtokainak elárverezése alkalmával, K. Krisztina nőtestvérének (Festetics Leo grófné) sikerült az ősi birtokot és lakházat megszereznie s így a 80-as évek elején visszaköltözött Kóvárra.
Czikkei a Divatcsarnokban (1854. 65. sz. Török-magyar oklevél Musztafa csausz Dienes János és Heredi Ferenczhez); az Uj M. Múzeumban (1858. Horváthy András 1589-iki korjegyzetei, 1859–60. oklevelek kivonatban); a M. Tudom. Értekezőben (1862. II. Eszterházy Sándor urbariuma, Oklevelek kivonatban); a Győri tört. és rég. Füzetekben (III. 1864. A sági convent legrégibb hiteles kiadványa, Adalék a budai regestákhoz, Buják várának ostromoltatása a XIV. század első negyedében); a Századokban (1869. Adalékok monostoraink történetéhez I. A jurlei convent mint hiteles hely, II. A tenői sz. Péterről cz. monostor, III. A tolmácsi kereszesek conventje, 1876-ban János király budai országgyűlése az 1530. év végén, Jelentés a Kubinyi-család várgedei és nyustyai levéltárairól, 1887. Záh Ferencz veje Palásthy Kopa); a Turulban (1885. A mohorai Vidffyek czímeres levele és nemzedékrendje, Palásthi Borsok, 1886. Paczali Peres András czímeres levele 1431-ből, 1887. Disznósy Miklós czímere 1456., 1889. Miként eszközöljük az oklevelek kiadását); a Hazánkban (1887. Liptó vármegye e század elején).
Munkái:
1. Margitsziget műemlékei. Pest, 1861. Ábrákkal. (Különny. az Archaeol. Közleményekből.)
2. Kik a valódi fertálymágnások? U. ott, 1862. (Tegzes névvel, Rózsaági Antal, A fertálymágnások cz. regénye ellen.)
3. Zólyommegye műemlékei. U. ott, 1864. Ábrákkal. (Különny. az Arch. Közleményekből.)
4. Codex diplomaticus Arpadianus. Árpádházi oklevelek 1095–1301. U. ott, 1867. (Monumenta Hungariae Historica I. Ism. Budapesti Közlöny 201. sz.)
5. Momus. Zsebkönyv ártatlan emberek számára. Ugyanott, 1869. (Szoboki álnévvel.)
6. Szózat a magyar parlamenthez. Bpest, 1882. (Albertfalvi névvel.)
7. Egy marék vers. U. ott, 1884. (Albertfalvi névvel.)
8. Oklevelek hontvármegyei magán-levéltárakból. I. rész. U. ott, 1888. Pecsétrajzokkal. (Magyar történelmi emlékek. II. kötet. Ism. Századok 1889. 63. 1.)
9. A régi magyarok személynevei. I. kötet. 1. füzet. Budapest, 1892. (Ism. Egyetértés 96. sz.)
10. Gedichte des gnädigen Herrn zu Kóvár. Balassa-Gyarmat, 1894. (Tréfás versek.)
11. A magyar nyelv veszélyben. U. ott, 1896. (Tegzes névvel.)
Levele Pesty Frigyeshez Bpest, 1888. nov. 21. (a m. n. múzeumban).
Nagy Ivan, Magyarország Családai VI. 486. lap.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1892., 1896. és önéletrajzi adatok.
