Kruschpier István,
Kruschpier István,
ág. ev. lelkész, verbói (Nyitram.) származású, hol atyja szűrszabó volt; több hazai intézetben tanult, később Iglauban (Morvaország) is; 1597. a wittenbergai egyetem hallgatója volt. Hazájába visszatérve, első rector volt Zsolnán (Trencsénm.) 1600-tól 1605-ig, midőn ujhelyi (Trencyénm.) lelkész lett; a felső-trencséni egyházi-kerületben 1612-ig jegyző, azután dékán és senior lett. A közzsinatokon több beszédet mondott. 1618. decz. 10. Láni Illés superintendens temetésén gyászbeszédet tartott. Meghalt 1654. végén.
Munkája: ΕΓΦΗΜΙΑΙ Et Virtvtum Ornamentis Decoro, Ingenvarvmq. Disciplinarvm Et LingvarIm Cvm Ecclesiae, Tvm Reipublicae vltissimarum (sic) perquam perito Viro, D. Nicolao Abrahamfi Zsolyomi Pannonio ex celeberrima Witebergensium Academia ad suos reduenti. Sciptae ab amicis & popularibus 15. octobris Anno 1597 ... Wittebergae, M.D.CXVII.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 101. l.
Fabó, Monumenta IV. (Klein, Nachrichten III.) Pest, 1873. 222–236. lap.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. kötet 1. rész 269. l.
