Kocsiss Ádám (bikszádi),
Kocsiss Ádám (bikszádi),
prémontrei kanonok, szül. 1824. decz. 22. Gyászfalván (Szatmárm.); 1847-ben a növendék rendtársak praefectusa Nagyváradon; 1849-től tanár a grammatikai osztályban, 1851-től a magyar nyelv, irodalom és történelem tanára Rozsnyón, 1854-ben Nagyváradon; 1857. Jászón theologiai tanár és könyvtárnok, 1860. aug. 1-től nagyvárad-hegyfoki jószágkormányzó, 1883-tól a társház főnöke, a jeruzsálemi szentsirrend II. oszt. lovagja. Meghalt 1885. decz. 10-én Pecze-Szent-Mártonban, hova nyugalomba vonult.
Czikkei a Religióban (1851. Krisztus egyházának ereje a régi üldözések közepette, 1860. Eszmecsere a zsinati ülésrendről); a rozsnyói főgymnasium Tudósítványában (1852. Visszapillantás a hajdanra); a Kath. Néplapban (1856–59. Sz. Norbert a prémontreiek alapítója, Úrnapi elmélkedés, Az ember földi élete folytonos küzdések szakadatlan lánczolata. A hű katholikus igazi hazafi, Itt élned, halnod kell, Egyházi körmenetek és keresztjáró napok, B. Fischer Norbert prémont. rendi kanonok emlékezete. Verbőczy István prémontrei kanonok emlékezete, Király ő felsége Jászón 1857. szept. 2.); a Vasárnapi Ujságban (1857. Jászó, rajzzal); a M. Sionban (1864. Hubcsik Elek prém. r. kanonok emlékezete.)
Szőllőssy Károly, Szerzetes Rendek. Arad, 1878. I. 45. l.
Schematismus Canon. Reg. Ord. Praemonstratensis de Castro Jászó. Cassoviae, 1891. 142., 202. l. és gyászjelentés.
