Kis János (baróti),
Kis János (baróti),
r. kath. plébános, szül. 1821. január 10. Baróton (Erdély) nemes székely családból; kiképeztetését Takó György premontrei rendű kanonok, rozsnyói tanár, anyai részről nagybátyja vállalta magára, ki 1833-ban magával vitte Rozsnyóra, hol a gymnasium II. osztályába vették fel. 1838-ban az egri papnevelő intézet növendéke lett és később a bécsi Pazmaneumba küldetett, hol a bibliai tanulmányokból szigorlatot tett és munkás tagja volt az ott alakult irodalmi társulatnak. 1844-ben miséspappá szentelték és keresztes-püspöki káplán lett, mely időben szigorlatot tett a dogmatikából. 1845. szeptember 8-án érseki szertartónak és szentszéki aljegyzőnek vette magához főpásztora. 1846. július 22-én a papnevelőintézet tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki a főegyházmegyei kormány; ugyanezen évben az érseki lyceum hittani tanárnak, majd szentszéki ügyésznek mozdította elő érseke. 1868-ban 22 évi tanárkodása után, saját kérelmére, egyeki plébánosnak és alesperesnek nevezte ki Bartakovics érsek. Szembaja miatt le kellett mondania az irodalmi működésről és 1892-ben czímzetes préposttá neveztetett ki. Meghalt 1894. ápr. 13. Egyeken (Hajdúm.)
Munkái:
1. Commentarius in loca intellectu dificiliora quatuor evangeliorum. Agriae, 1858.
2. Szent Pál apostol leveleinek értelmezése. U. ott. 1866–67. Két füzet.
Petrik Könyvészete.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger 1892. 133. l.
Vasárnapi Újság 1894. 16. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.
