Kende László (kölcsei),
Kende László (kölcsei),
nagyváradi kanonok, K. László alispán és csicseri Orosz Éva fia, szül. 1722-ben; előbb jezsuita volt, Lőcsén végezte a rhetorikát, 1739–40. novicius volt Bécsben, 1741. ismétlő Leobenben, 1742. Klagenfurtban logikát tanult, 1743–44. physikát és metaphysikát Bécsben, 1746. a gymnasium alosztályának tanára Pozsonyban, 1747. syntaxist, 1748. poetikát tanított ugyanott, 1750. I. éves theologus volt Kassán, 1754. Ungvárt, 1758. a physika tanára és hitszónok Kolozsvárt, 1759–61. a bécsi Theresianumban, 1762. Budán, 1763–73. a nemes ifjak convictusának igazgatója Nagyszombatban. A rend felosztása (1773.) után világi pap lett és 1776. deczember 27-től nagyváradi kanonok és kisprépost; 1801-ben tartá aranymiséjét. Ő alapította a furtai paplakot és gazdagítá az ottani egyházat; ő nevelteté testvérének Jánosnak unokáját Lászlót. Meghalt 1803. okt. 12. Nagyváradon.
Munkája: Capituli cathedralis ecclesiae Varadinensis r. l. demissum Memoriale ad excelsos proceres, & ii. SS. & OO. regni Hungariae contra quatuor possessionum capitularium Bagamér, Mike-Pirts, Harsány, & Tépe sui ad praetensum statum Hajdonicalem repositionem petentium iteretas instantias per antelaticapituli ablegatos Cajetan Sauer elect. apisc. Albensem ... et... sub comitiis anni 1790. praesentatum. Pestini.
Catalogus Societatis Jesu 1740–73.
Zeitschrift von und für Ungarn V. 1804. 189. l.
Nagy Iván, Magyarország családai VI. 186., 189. l.
Petrik Bibliogr. III. 289. l.
