Kemény Sámuel (magyar-gyerő-monostori gróf),
Kemény Sámuel (magyar-gyerő-monostori gróf),
táblai elnök, b. K. Miklós és gróf Vas Krisztina fia, fiatal korában négy évet külföldi akadémiákon és Európát beutazva töltött el. 1784-ben Schlötzer, a nagy történetíró, azzal bocsátá hazájába: nem tudja, a gróf tanult-e többet tőle vagy ő a gróftól Erdélyről, már ekkor úgy ismeré hazáját. II. József kinevezte 1786-ban Belső-Szolnok és Doboka egyesített megyék al-, Leopold 1790. szept. 20. Tordamegye főispánjává, 1795. márcz. 16. főkormányi tanácsossá, mire kamarás, 1804. febr. 9. gróf lett. 1810-ben a rendek táblai elnökségre választották; ez időtől ideiglenes elnök volt 1815. jún. 16-ig, mikor valóságos táblai elnök lett. Ugyanez év decz. 22. a Leopold commendatori keresztjét kapta. 1816. szept. 10. országos elnök lett, de már 1817. szept. 23. meghalt.
Egy levele van a gróf gubernátorhoz, Kolozsvár, 1809. júl. 2. a Felsőmagyarországi Minervában (1825.)
Munkája: Dissertatio juridica inquirens in questionem: num prohibitio matrimonii in certis consanguinitatis ac propinguitatis gradibus, sit juris naturalis, nec ne? Praes. Sam. Szabó. Claudiopoli, 1779.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 148., 149. l.
Petrik Bibliogr.
