Kemény Hugó, (családi neve Kercselics Ignácz),
Kemény Hugó, (családi neve Kercselics Ignácz),
bölcseleti doktor, szent benedekrendi áldozópap és tanár, született 1857. márcz. 27. Szombathelyt (Vasm.); középiskoláit szülővárosában végezte; 1873. szept. 8. lépett a rendbe, 1879-ben szenteltetett föl; miután tanári vizsgálatot tett, 1879–80. az esztergomi főgymnasiumnál, 1880–81. a kőszegi gymnasiumban volt tanár és ugyanez évben nyert bölcseletdoktori oklevelet. 1881-ben Sopronban a főgymnasium magyar irodalmi tanszékére helyezték át; ezért a m. irodalomból és aesthetikából is megszerezte a képesítést. Ezentúl kizárólag a szépészettel foglalkozott és tanulmányozta az idevágó angol, franczia és olasz irodalmat. Tevékeny tagja volta soproni m. irodalmi s művészeti körnek, a melynek igazgató-tanácsába is beválasztatott. Meghalt 1885. febr. 21. Sopronban.
Czikkei a Sopronban (1883. Az izlés felolv. a m. irod. és műv. körben. 185. Az orosz irodalom); az Esztergom és Vidékében is jelentek meg czikkei; programmétekezései a kőszegi r. kath. gymnasium Értesítőjében (1881. A szépérzék nevelésének fontossága), a soproni r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1882. Egy csillagász mint a magyar-ugor összehasonlító nyelvészet megalapítója.)
Munkája: A görög lantosok. Bpest, 1881.
Egy nagyobb munkájával A modern realismusról pályázott a m. tud. akadémián.
Kőszeg és Vidéke 1881. 23. sz.
Sopron 1885. (Ujvári Béla.)
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.
