Kelle Lipót,
Kelle Lipót,
kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1762-ben Pamukon (Somogym.); bölcseleti tanulmányait bevégezvén, 1779. nov. 17. a kecskeméti újoncznövendékek közé vétetett fel; 1790-ben miséspappá szenteltetett föl. Tanár volt Debreczenben, Veszprémben, Keszthelyen és Nyitrán, hol 1800-tól 1817-ig a gymnasium igazgatása ruházatott reá. 1808-ban Kluch Józsefet a püspöki székbe iktatásakor szónoklattal üdvözölte; ekkor annyira megnyerte a püspök kegyét, hogy a székesegyházi káptalan által fölkéretett egyházi szónoklatok tartására, mely hivatásnak aztán meg is felelt. Nyitráról Veszprémbe rendeltetett, hogy a gymnasium igazgatása mellett a házfőnöki tisztet is vigye, hol 1819. jan. 18. meghalt.
Még ujoncz éveiben több latin és magyar verset írt; egyes alkalmi költeményei, Csősz szerint, külön is megjelentek, talán névtelenül.
Munkája: Az embernek az Istennel való üdvösséges és kellemetes társalkodása. Nagyszombat, 1798. (Ezen munkát Fuchs Ferencz nyitrai püspökbuzdítására fordította és annak költségén adta ki.
Csősz Imre, A kegyes-tanítórendiek Nyitrán. Nyitra, 1879. 509., 883–885. l.
