Kelemen Béla, (családi nevén Wolff Béla),
Kelemen Béla, (családi nevén Wolff Béla),
állami főreáliskolai tanár, szül. 1865. máj. 16. Budapesten, hol egyetemi tanulmányait végezte; 1890 óta a székesfejérvári állami főreáliskola tanára.
Egyetemi évei alatt kezdett aesthetikai s kritikai czikkeket írni a Fővárosi Lapokba (1885. Madách lyrai költészete, 1886., 1888. könyvismertetések sat.); a Vasárnapi Ujságba (1886. Bajza emlékezete); majd az Uj Nemzedék és a Tolnai-féle Irodalom cz. folyóiratokba; 1888–90. a Pesti Napló belmunkatársa volt és a lapba tárczákat, szinbirálatokat és könyvismertetéseket írt (1888. 302. sz. Balázs Sándorról, 1889. 6. sz. Költészet és tudomány); a M. Hirlapba (1891. 153. sz. A poetika forradalmárai, 203. sz. A Tragédia vitája); az Egyet. Philol. Közlönybe (1891. Szemere Pál, 1892. A komikum 1888. A magyar stilről). Az Athenaeum kis Lexikonának is főmunkatársa volt.
Munkái:
Az első magyar dramaturg. Emlékezés Kölcsey Ferenczről. Székesfejérvár 1897. (Különnyomat a székesfejérvári, állami főreáliskolai Értesítőjéből.)
Magyar és német zsebszótár, tekinettel a két nyelv szólásaira. I. Magyar-német rész. Budapest, é. n. (1897. Ism. M. Kritika 2. sz. Wolff Béla néven.)
Pallas Nagy Lexikona X. 324. l. (Néygesy László.)
