Karikó János,
Karikó János,
földmívelő, szül. 1851. máj. 19. Bián (Pestm.) szegény sorsú szülőktől; atyja süketnéma volt, ezért nehéz körülmények közt élt családjával és János fiát, ki iskolatársai közt a falusi iskolában kitünő volt, nyomora miatt a felsőbb iskolába nem adhatta. K. a költészethez nagy hajlammal bírt és már 13 éves korában több alkalmi költeményt írt, melyek száma 19 éves korában már 200 darabnál több volt. Időközben tudatlan gyermekészszel papirpénzt kezdett csinálni s még jókor rajta vesztvén, félévi fogságra ítélték. Ezt kitöltve, szolgálatba állott; majd ismét atyjával együtt napszámba járással keresték kenyerüket. Atyja 1870-ben elhalván, K. mint családfentartó a hadkötelezettségtől felmentetett. 1873-ban megnősült. Most már kettőzött szorgalommal látott a boldogulás után. Házát legnagyobb részt maga rakta, mint a fecske fészkét. Tíz évi lankadatlan szorgalmának gyümölcse, házán kívül, 16 hold földecske lett. Társai közbecsülését is megnyerte s a biai olvasókör, mint tollforgató, értelmes és hibátlan szépírású egyént jegyzőnek választotta, 1882-ben a község előljárója lett, 1890-ben pedig birája.
Néhány versét közölte a Protestáns Uj Képes Naptár (1874.)
Munkái:
Népszerű vöfélyi beszédek, tréfás versekkel bővítve. Az ifjúság számára. Bpest, 1885.
Verses leírása Tök község határának. U. ott, 1885.
Vadon virágai. Száztizenöt szerelmi, térfás, családias és vegyes költemények. I. füzet. U. ott, (1887. Ism. Egyetértés 1887. II. füzet. U. ott, 1894. Száznégy darab.)
Ötven násznagyi beszéd. U. ott, 1889.
Biztosítsunk. Buzdító elbeszélés, a triesti biztosító-társaság által 15 frttal jutalmazott versezet. U. ott, 1894.
Kéziratban: Gyula honvéd és szeretője. Elbeszélés az 1848–49. szabadságharczból 1893.
Prot. Uj Képes Naptár 1874. 76. l. (Dömötör János, Egy naturalista énekköltő) és önéletrajzi adatok.
