Julinácz Pál,
Julinácz Pál,
tábori futár, magyarországi (bánsági) szerb-illyr származású volt és az orosz-török háborúban Galliczin herczegnek, ki akkor a bécsi udvarnál követ volt, szolgálatában állott mint tábori futár (cursor castrensis); 1871-ben főhadnagyi ranggal a nápolyi orosz követséghez neveztetett ki; innét mint futár küldetett Bécsbe, hol később meghalt.
Munkái:
Kratkoje wedenie w'istoryu proizhodjenija sloweno-serbskagho naroda ... do wremena Georgija Brankowitscha posliednaghodespota Serbkagho. Velencze, 1765. (Rövid bevezetés a szlovén-szerb nemzet eredetének történetéhez. Brankovich György, az utolsó szerb fejedelem idejéig).
Marmontel Velizarij. Bécs, 1777. (és Buda, 1812. Marmontel Belizárja szerbül.)
Horányi, Memoria II. 265. l.
Schafarik Geschichte der südslavischen Literatur. Prag, 1865. II. 309., 405., 418. l.
Petrik Bibliogr.
