Jósa András (nagybányai),
Jósa András (nagybányai),
orvosdoktor, megyei főorvos, J. Ferencz, a nagyváradi püspök praefectusának, később főispán fia, szül. 1834. nov. 30. Nagyváradon (Biharm.); szülővárosában és 1847-ben Pozsonyban tanult a gymnasiumban; 1848-ban nemzetőrnek állott be a gróf Károlyi György századába s 1849-ben röppentyűs honvédnek, de fejletlensége miatt atyja kérelmére elbocsátották. A VII. gymnasiumi osztályt Kassán, a VIII-at Bécsben (hol atyja lakott) végezte; azután a magyaróvári gazdászati akadémiában tanult és Nagy-Czenken, gróf Széchenyi István birtokán félévig gyakornokoskodott; 1859-ben az orvosi pályára lépett Bécsben és 1864-ben orvosdoktori oklevelet nyert; azután Nagy-Kállóban telepedett le s ott kórházi, 1884-ben pedig Szabolcs-megye főorvosa lett és Nyiregyházára költözött. Érdemei elismeréseül az országos egészségügyi tanács rendkívüli tagjának nevezték ki, később pedig a Ferencz-József-rend lovatkeresztjét kapta. Nagy érdeme van a szabolcsmegyei múzeum létrehozásában.
Irodalmi működése leginkább a szabolcsmegyei ősleletek ismertetésére szorítkozik. Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIV. Pest, 1870. A szabolcsmegyei nyírség ősrégészeti leletei s lelhelyeiről); az Archaeologiai értesítőben (1892. A Kárászi sírmezőről, Őskor telep Rakamaz és Timar községek között, A piricsei bronzleletről, 1893. Szabolcsmegyei bronzleletekről, A vissi aranyleletről, és legújabban a bezdédi honfoglaláskori temetőt ismertette); a Nyirvidékbe többször írt közérdekű czikkeket. A 1896. egészségügyi országos congresszuson előadást tartott a járványnyá fajulható ragályos betegségeknek elhárításáról, mely a congressus évkönyvében fog megjelenni. Szabolcsmegye monographiájának régészeti szakaszának megírásával őt bízták meg és jelenleg ezen munkával foglalkozik.
Önéletrajzi adatok.
