Jenei Viktor (nagyenyedi),
Jenei Viktor (nagyenyedi),
jogi doktor, egyet. tanár, J. József a ref. főiskola pénztárnoka és Zudor Rákhel fia, szül. 1840. decz. 23. Marosvásárhelyt. Az idősebb testvéreknek az 1848-ki szabadságharczban való résztvétele miatt, a családnak sok zaklatást és üldözést kellett szenvednie, úgy hogy az előbb jómodú családapa kisebb gyermekeinek már nevelési költségeit sem fedezheté; azért J. korán önerejére lőn utalva. Tanulmányait a m.-vásárhelyi ev. ref. főiskolában fejezte be, mire 1859-ben ösztöndíjjal a bécsi műegyetemre ment, hol 1861-ig tanult és a mérnöki pályára készült. De midőn 1861-ben az erdélyi protestáns főiskolákban 12 évi szünetelés után újra megnyiltak a jogi tanfolyamok, ő is a hajlamainak inkább megfelelő jogi pályára lépett és az erdélyi részek jogtudósának Dosa Eleknek tanítványai közé sorakozott; 1861–62-ben hallgatta Marosvásárhelyt a jogot és Szent-István koráról írt jogtörténelmi tanulmányával a főiskola első pályadíját nyerte el. 1862–65-ben a pesti egyetemen folytatta s végezte jog- és államtudományi tanulmányait (közben Thaly Kálmán Nemzeti Képes Ujsága mellett 1862-ben mint segédszerkesztő működött és 1861-tól 1865-ig Szőnyi Pál finevelő intézetében mint nevelő s a mennyiségtan előadója volt alkalmazva). Az 1865–68. országgyűlésre id. gróf Teleki Domokos, Marosszék egyik képviselője, vette magához «kis követ» gyanánt. 1866-ban letette a két első szigorlatot és aug. az erdélyi ev. ref. egyházkerület főconsistóriuma megválasztotta a székely-udvarhelyi főiskolához rendes jogtanárnak és tanszékét nov. 7. foglalta el. 1868 nyarán letevén a harmadik szigorlatot is, felavattatott a jog- és államtudományok doktorává. Az erdélyi egyházkerület, a kolozsvári egyetem felállításának reményében, 1870-ben felfüggesztette négy főiskolájában a jogi tanfolyamokat, minek következtében J. a székely-udvarhelyi főiskolában a bölcseleti tárgyakat vette át; egyidejűleg igazgató-tanárnak is megválasztatott és megbizatott az iskola jogügyeinek vezetésével. A kolozsvári kir. tud. egyetem fölállításával 1872-ben egyetemi tanárrá neveztetett ki, az észjog, jog- és államtudományi encyclopaedia s a protestáns egyházjog előadásával bizatván meg. Kolozsvárra költözése után nem sokára a ref. egyházközség jogi gondnokává, később a kolozsvári egyházmegye egyházkerületi képvsielőjévé s 1878-ban az egyházkerület igazgatótanácsosává választatván, államszolgálatba lépése után is folyvást megmaradt az egyházi közügyek szolgálatában. Tagja lett a városi és az egyházközségi iskolaszéknek, igazgató-tanácsosa a Fröbel-gyermekkert intézetnek, felügyelő bizottsági tagja a városi felsőbb leányiskolának és elnöke a szegény tanulókat segélyező egyesületnek. A debreczeni 1881. okt. 31. – nov. 24. ev. ref. zsinatra az erdélyi egyházkerület részéről képviselőnek küldetett. Meghalt 1887. okt. 8. Budapesten.
Czikke a Jogtudományi Közlönyben (1879. Észrevételek némely vegyes házasságok érvényessége kérdéséhez); munkatársa volta kolozsvári Család és Iskolának.
Munkája: Nemzetgazdasági viszonyaink fejlődése. Marosvásárhely, 1867. (Beköszöntő értekezés: A sz.-udvarhelyi ev. ref. főtanoda tanárbeiktatási ünnepélyén tartott beszédek és értekezések 1866. nov. 7. cz. füzetben.)
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 141. l.
1887: Pesti Napló 279. sz., Prot. Közlöny 41. sz., Vasárnapi Ujság 48. sz. arczk.
A székelyudvarhelyi ev. ref. kollegium Értesítője 1895. 52. l. és gyászjelentés.
