Jendrássik Jenő (Lipót András),
Jendrássik Jenő (Lipót András),
bölcseleti és orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia rendes tagja, a cs. vaskoronarend III. oszt. lovagja, szül. 1824. nov. 18. Kapnikbányán (szatmárm.). Gyönge testalkata s a helység zord éghajlata miatt gyakran betegeskedett; ez is hozzájárult, hogy mindinkább visszavonuljon. Anyja igen vallásos lévén, fiát is e szellemben nevelte s már kilencz éves korában a minoriták hat osztályú gymnasiumába adta Nagybányára, hol tanárainak becsülését hamar kivívta; innét Pestre jött az egyetemre s különösen a physika, mathematika s philosophia körül fejtett ki nagy szorgalmat. A bölcseleti tanfolyam befejezése után joghallgatónak állott be; előbb közben 1843-ban a bölcseletdoktori szigorlatot is letette. A német nyelven kívül a francziát és angolt is megtanulta. E nyelvek szépirodalmának tanulmányozása évekig foglalkoztatta s különösen Göthe munkái váltak tanulmányai kiinduló pontjává; az újabb kor irodalma visszavezette őt a római s görög írókhoz, kik közül Senecaban ismerte fel a kedélyének leginkább megfelelő írót. Minthogy a görög nyelvet nem tudta (mert ezt akkor még nem tanították), hozzá fogott a görög nyelv tanulásához. Fejlődésének ez iránya mellett a jogi pálya ki nem elégítette; azért a második évben a rendes hallgatók közül kilépett. Bölcseleti s szépirodalmi tanulmányai a természettudományok felé irányították figyelmét; a Humboldt Kosmosának megismerésével tanulmányainak további iránya végleg eldőlt. Beiratkozott az anatomiai előadásokra, miután egy évet még időközben a technikán töltött volt, 1847-ben pedig a bécsi egyetemen orvoshallgató lett és ott az orvosi tanfolyamot 1853-ban be is fejezte s orvosdoktori oklevelet nyert, az 1854–55. tanévben pedig műtőnövendék volt és a sebészdoktori s műtői oklevelet is megszerezte. Már mint tanuló is kiváló szorgalommal foglalkozott az élettan tanulmányozásával Brücke intézetében; itt és Ludwig K. laboratóriumában (1855-ben történt rövid megszakítással, mely idő alatt Erdélyben, mint cholera-orvos működött) 1857. júl. 11-ig dolgozott. Ekkor a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézethez neveztetett ki tanárrá, hol az élettanon kívül még a kór- és gyógyszertant, majd a leíró boncztant, törvényszéki orvostant és a tetszhaláltant is, helyettesi minőségben, kénytelen volt tanítani. 1860. szept. 38. a budapesti egyetemen, a Czermák Nep. Jánosnak júliusban történt lemondásával megürült élettani tanszékre neveztetett ki. 1861–62-ben a mennyiségtanban magántanulás útján szerzett jártasságot. A physika egyes fejezeteiből, így a hangtanból 1870-ben külön előadásokat tartott és 1871–78-ig a physiologián kívül az orvosi physikát is előadta az orvoshallgatóknak. 1882–83. az egyetemen rectori hivatalt is viselt. E mellett előadásai nagy gonddal voltak kidolgozva (számos, ma már általánosan elfogadott műszó neki köszönhető) s ezekben arra törekedett, hogy hallgatóival ne csak megismertesse az élettant, hanem hogy őket az élettani gondolkodás és búvárlat finom részleteibe lehetőleg be is vezesse. A m. tudom. akadémia 1863. jan. 13. levelező taggá s 1880. máj. 20. rendessé választotta. 1864-től 1867-ig az orvosi kar jegyzője, 1867–68. és 1868–69-ben dékánja volt. 1873-ban tudományos működése elismeréséül a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. J. egyik legfőbb ambitiója volt, hogy physiologiai iskolát alapítson; e végből maga folytonosan búvárkodott, segédszemélyzetét is kitartó munkára ösztönözte; ezzel szoros kapcsolatban állott intézetének berendezése és felszerelése is. 1873–75-ben épült az élettan új, modern intézete. J. jellemzésére nézve ismerve volt szigorú igazságszeretete, szilárd kötelességérzete pedig nem egyszer arra késztette, hogy betegen is megtartsa előadásait. Többször betegeskedett; két ízben is kiállott typhus már korán nehéz hallást okozott neki, mely a későbbi korban még némileg fokozódott; korán kezdte érezni az öregség súlyát és bár még csak 66 éves volt, máris nyugalomba vonulni készült; ezt a szándékát sem valósíthatta meg. Meghalt 1891. márcz. 3. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1892. febr. 29. Klug Nándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a bécsi Sitzungsberichteben (XXII. 1856. Anatomische Untersuchungen über den Bau der Thymusdrüse, XXX. 1858. Anatomische Untersuchungen des Gespinstes der Saturnia, Schwarzdornspinne. XLVI. Über die Wirkung der Intercostalmuskei); az Orvosi Hetilapban (1861. Aäroskop, egy új légkémlő készülék, 1860., 1862. Két megnyitó előadás 1860–61. és 1862–63. tanévek elején, 1869., 1873–1874., 1877. Törvényszéki orvosi felülvéleményezések, hét czikk. 1882. Rectori székfoglaló beszéd), a Kir. m. természettudományi társulat Közlönyében (1862. A bordaközti izmok működése, a mellkas gépezeti viszonyaiból értelmezve, 1866. Birálat a nadályfélékről szóló munka felett); az Akadémiai Értesítőben (II. 1868. Dr. Balassa János, 1872. Közlései az egyetemi élettani intézetből, 1874. birálatok Thanhoffer L. és Lenhossék József értekezései fölött); a Carl Repertoriumában (XXIII., XXV. 1873. Fall-Myographion, Schematischer Apparat der Klanganalyse durch das Ohr). az Ung. Med.-Chirurg. Presseben (1870. Denkrede über Prof. Joh. Balassa, kivonat), a Du Bois-Reymond-féle Archiv für Physiologie-ban (1875. Erster Beitrag zur Analyse der Zuckungswelle der quergestreiften Muskelfaser, különnyomatban is).
Munkái:
Emlékbeszéd néhai Schordann Zsigmond felett. Buda, 1862.
Két új szemmérészeti mód 10 ábrával. Pest, 1867. (Értekezések a term. tudom. köréből I. 4. Akadémiai székfoglaló értekezés.)
Emlékbeszéd dr. Balassa János felett. U. ott. 1870. (M. tudom. Akadémiai Évkönyvek XIII. 5.)
Hangelemző készülék a fül általi hangelemzésnek mintaszerű utánzására. Bpest, 1873. (Németül is megjelent 1873-ban)
Népszerű tudományos előadások. Helmholtz H. után ford. U. ott, 1874. (B. Eötvös Lóránddal együtt.)
A kir. magyar tud.-egyetem élettani intézetének leírása. U. ott, 1876. (M. tud. Akadémia Évkönyvei XV. köt. 4. Németül: U. ott, 1877.)
A villamáram által az izomban előidézett áramlatok okairol. U. ott, 1878. (Dolgozatok a kir. m. tud. egyetem élettani intézetéből. Értekezések a term. tud. köréből. VIII. 14. Németül: Du Bois-Reymond Archivjában. Értekezések VIII. 7. 1884. és közölte a XI. 20. és XV. 14., 15.)
Értekezések a myomechanika köréből. U. ott, 1882. (Értekezések a term. tud. köréből XII. 3. és Helyreigazító észrevételek XII. 4.)
A magától sorakoztató eső-myographium és alkalmazásának vázlata U. ott, 1882.
Az exact vizsgálati módszer jelentőségéről. Beszéd, melyet a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem újjáalakíttatásának CIII. évében 1883. máj. 12. tartott. U. ott, 1883. (Acta Reg. Scient. Universitatis Hung. anni 1882–83. Fasc. II.)
Dr. Jendrássik Jenő tanár hátrahagyott iratai. Összeállította dr. Jendrássik Ernő. U. ott, 1891. (A m. orvosi könyvkiadó-társulat Könyvtára LXI. Bevezetés az élettani előadásokba, Kisérleti és kritikai tanulmányok azon molekuláris folyamatok felett, a melyek az izomban annak összehúzódásánál végbemennek, Polydromotor.)
Kőnyomatban van meg a m. n. múzeumban Élettana.
Kéziratban maradt: egy psycho-physiologiai dolgozat, bevezetés az élettani előadásokhoz és egy nagyobb szabású, az izom-physiologiát illető be nem fejezett munkának számos részei.
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1876. 22. sz. arczk.
M. Könyv-Szemle 1877. 341. l.
M. Könyvészet 1888–89.
Klug Nándor, Emlékbeszéd Jendrássik Jenő rendes tagról. Bpest, 1892. Fénynyomatú arczképpel és névaláirással. (Emlékbeszédek VII. 4.) és gyászjelentés.
