Illyésházy István (illésházi gróf),
Illyésházy István (illésházi gróf),
bölcseleti doktor, cs. kir. kamarás és val. belső titkos tanácsos, a m. tud. Akadémia igazgató-tagja. I. János septemvir és gr. Batthyány Szidonia fia, szül. 1762. ápr. 30. Somogyban; középiskoláit 1771-ben Nagyszombatban kezdte; a bölcseletet a Budára áttett egyetemen, a törvényeket Egerben végezte, s mind ezekből, mind amabból vett tételeket nyilvánosan, nagy kitüntetéssel védett. A kir. curiánál végzett törvénygyakorlat után gr. Jankovich János tárnokot, ki II. József által a Hóra-féle népzendülés lecsillapítására küldetett, mint tollvivő Erdélybe, utóbb más megbizatásban Temesvárra kisérte. 1786-ban összekelt gr. Barkóczy Teréziával. Követe volt Trencsénmegyének az 1790. emlékezetes országgyűlésen. 1792-ben cs. kir. kamarás, 1797. a trencsén-liptói fölkelt zászlóalj ezredese, atyja halála után 1800-ban a nevezett két megye főispánja lett. Mint ilyen 1802-től 1825-ig minden országgyűlésen mint a főtábla egyik első szónoka jelen volt. 1801-ben val. belső titkos tanácsos, 1808-ban aranygyapjas; az 1813. árvízkár megvizsgálása s enyhítésére Trencsén- és más négy szomszéd vármegyében királyi biztos és ekkor is, valamint teljes életében mindenkor bőkezű gyámola az ügyefogyottaknak. Az 1823. események egy időre visszaléptették főispáni székétől; mind a mellett a király őt az 1825. országgyűlés elején kir. asztalnokká nevezte. 1830. nov. 17. a m. tudom. Akadémia alapítói megválasztották az igazgatótanács tagjává. Leginkább határt nem ismerő jótékonysága s jósága, melylyel annyi visszaélés történt, a gazdag ház fiát agg korában kényteleníték jószágai nagy részének elidegenítésére; ezért megyéiben helyetteseket kérvén, 1826-ban elébbi lakhelyét Trencsént Pozsonynyal és Szarva csallóközi uradalmával, nyilvános életét elvonultsággal váltotta fel. Nagybecsű könyv- és kézirattárát a nemzeti múzeumba téteté le. 1837-ben egy szerencsétlen esés következtében a budai hévizeket s 1838-ban a lassanként kifejlődött gyomorrák miatt Badent (Bécs m.) látogatta, hogy július 30. meghalt és benne az utolsó Illyésházy szállt sírba. A m. tud. Akadémiában 1840. szept. 8. gróf Dessewffy József tartott fölötte emlékbeszédet.
Kéziratai a m. n. múzeumban: Jus publicumuniversale, 4r. 292 lap; Jus publicum Hungariae, 4r. 82 lap; Scripta juridica Miscellanea (mind a hármat Egerben írta) és Positiones ex historia religionis Hungariae, 4r. 44 lap.
M. Hirmondó 1801. I. 466. l.
Gemeinnützige Blätter 1827. 94. sz., 1828. 84. sz.
M. Tudós Társaság Évkönyve V. 1838-–40. (Emlékbeszéd gr. Dessewffy Józseftől)
M. tud. társ. Névkönyv 1841. II. 74. l. (Toldy F.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 424. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 224., 228. l.
Vasárnapi Ujság 1862. 45., 46. sz. arczk.
Pauler Tivadar, A m. tudom. egyetem története I. 150. l.
Petrik Bibliogr. II. 209. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése III.
