Illésy Sándor
Illésy Sándor
nagykun-kerületi kapitány és Kisujszállás polgármestere, I. László huszár százados és Zmeskát Johanna fia, szül. 1830. jún. 21. Pesten, hol tanulását kezdte, Kisujszálláson és Debreczenben folytatta, míg az 1848–49. szabadságharcz őt is a tettek mezejére szólította. Szent-Tamásnál feltünt vitéz bátorsága s 1848. szept. mint nemzetőr századosra Görgei reá bizta a csepelszigeti ercsii positió védelmét. Majd főhadnagyi ranggal a nemzetőröktől a 19. sz. honvéd zászlóaljhoz tétetett át, hogy mint századparancsnok működött és az 1848–49. telet a ráczokkal való folytonos csatározással tölté. 1849. febr. és márcz. a czibaki és szolnoki ütközetekben vett részt. Czibaknál társaival Leiningen őrnagyot (később tábornok) 17 legényével együtt kivágta az ellenség kezéből és még három tisztet és 32 közembert fogott el; ezért századossá léptették elő. Részt vett a tápió-bicskei, isaszegi, váczi, nagysarlói s komáromi ütközetekben. Budavár bevételénél századával az elsők közt volt; majd Perednél, Zsigárdnál és ismét Komáromnál harczolt. A júl. ütközetben elfogták és Olmüczbe, majd Theresienstadtba szállították; négy havi fogság után besorozták és előbb a 14., majd az 58. számu gyalogezredben mint közember, később mint hadnagy szolgált. 1855-ben tiszti rangjáról lemondván, szüleinek birtokára Kisujszállásra tért haza; innét a gróf Károlyi uradalmába távozott, hol két évig gyakornokoskodott. Atyjának halála után haza tért és kizárólag a gazdaságának élt. 1870-től Kisujszállás főbirája, 1872-ben pedig a nagykunok kapitánya lett, mely tisztét az új megyei szervezésig viselte; ekkor Kisujszállás polgármesterének választották. Trefort miniszter az iparművészeti országos tanács felügyelő bizottmánya tagjává nevezte ki; 12 évig volt a megye lótenyésztési bizottságának elnöke s a nagykunsági takarékpénztár igazgatója. Meghalt 1886. márcz. 19. Budapesten.
Czikke a Budapesti Hirlapban (1884. 97. sz. A czibaki ütközet.)
Egyetértés 1886. 80. sz.
Főv. Lapok 1886. 80. sz.
Nagy-Kunság 1891. 42. sz. és gyászjelentés.
