Heuffel János,

Teljes szövegű keresés

Heuffel János,
orvosdoktor és megyei főorvos, szül. 1800-ban Modorban (Pozsonym.); középiskoláit a pozsonyi ág. ev. lyceumban végezte; 1820-ban a bécsi egyetemre ment, hol az orvosi és termémettudományokat hallgatta. 1827-ben a pesti egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet és nemsokára reá, mint báró Aczél aradvármegyei uradalmi orvosa, e vidéknek a Kárpátokat és a Balkánt összekötő florájával ismerkedett meg. 1829. máj. 1. Krassómegye tiszti főorvosának Lugosra hivatott meg. 1850-ben az osztrák kormány kerületi orvosnak nevezte ki s ezen állásában kerületének közegészségügye körül fáradozott. 1852-ben az osztrák kormány megbizásából Kollárt, a bécsi cs. kir. természettárnak őrét, kísérte a Bánát délkeleti részében tett tudományos utazásában. 1853-ban Nagy-Becskerekre nevezte ki az osztrák kormány kerületi orvosnak; ezen állást azonban nem fogadta el, hanem mint gyakorló orvos továbbra is Lugoson maradt, hol 1857. szept. 22. meghalt. Gazdag füvészeti gyűjteményt hagyott maga után, mely nemcsak hazai, de csere útján nyert külföldi növényeket is foglalt magában; Haynald érsek vette meg és jelenleg a m. n. múzeum tulajdona.
Czikkei a Flora cz. folyóiratban (1831. Verzeichniss der um Pressburg vorkommenden, in Endlicher's Flora Posoniensis nicht erwähnten Pflanzen,Endlicher munkájának ismertetése Plantarum Hungariae novarum aut minus rite cognitarum Decas I., 1835. Decas II. kézirata a m. n. múzeumban, 1844. Caricineae in regnis Hungariae, Croatiae, Slavoniae, magnoque Transilvaniae principatu sponte nascentes, enumertae et digestae, kézirata a m. n. múzeumban, 1853. Sertum plantarum novarum, 1854. Über einige verwechselte Arten der Flora Ungarns); a Rohonczi Közleményekben (1840. A kelet-lothiani, scotiai kerületbéli, mezei gazdaságnak leírása); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IV. 1844. Caricineae Hungariae, Slavoniae, Croatiae, Transylvaniae); a M. természettudományi társulat Évkönyvében (II. 1845–50. A kolumbácsi tipolyáról); a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1850. Beiträge zur Kenntniss der in Ungarn vorkommenden Arten aus der Gattung Quercus Linn. mit im Herbst fallenden Blättern, Eine nervöse Hydrophobie, 1854. Über die Pflanzengattung Taraxacum Hall. und ein neues aus derselben geschiedenes Genus: Diószegia); az Österr. botan. Zeitschriftben (VII. Mittheilungen aus dem Gebiete der Flora des Banates, 1857–58. Diagnosen neuer oder verwechselter Pflanzenarten aus dem Banate); a Linnaeaban (XXXIII. Junci et Luzulae generum species per Hungariam observatae a beato Heuffelio Dre. concinnatae. Manuscriptum post mortem auctoris publicatum.)
Munkái:
1. Dissertatio inauguralis medico-botanica de distributione plantarum geographica per comitatum Hungariae Pestiensem. Pestini, 1827.
2. Enumeratio plantarum in Banatu Temesiensi sponte crescentium et frequentius cultarum. Vindobonae, 1858. (Különnyomat a Verhandl. der k. k. zool.-botan. Gesellschaft cz. folyóiratból.)
3. Fragmenta monographiae caricum Hungariae... Edidit Aug. Kanitz. Braunschweig, 1863. (Különnyomat a Linnaea XXXI. kötetéből).
Hanák János, Az állattan története és irodalma Magyarországban. Pest, 1849. 184., 194., 213. l.
Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn 1858. 29. sz. (Petzelt A. R.)
Kanitz, August, Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Halle, 1865. 168–181. l.
Szinnyei Könyvészete.
Allg. Deutsche Biographie XII. 324.
Pallas Nagy Lexikona IX. 155. (Fiala.)

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!