Hegedüs Loránt (magyar-zsákodi),
Hegedüs Loránt (magyar-zsákodi),
jogász, H. Sándor képviselő s Jókai Jolán fia, szül. 1872. jún. 26. Budapesten; egyetemi tanulmányait 1892–93-ban Berlinben, 1893–94 ben Londonban és a budapesti egyetemen végezte, mely utóbbin A magyar egyenes adók történeti fejlődése, jelen állása és reformja cz. értekezésével pályadíjat nyert; 1895-ben pedig A tőzsdeadó czélszerűségének kérdése a helyes adórendszer szempontjából cz. pályamunkájával (melyet Fellner Frigyessel együtt írtak) az akadémiánál dicséretet nyert. A jogi kar 1895-ben az első promotio sub auspiciis regis legfelsőbb kitüntetésre őt terjesztette föl.
Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1892. Helsingőr, Fest-Commers, 1893. Icolmskill, levél Skócziából, Az ir vita végén, levél Londonból, 1895. Kántorné), a Nemzetben (1893. A kőszén háború, 1894. A munkás hadseregek, A káromkodások elmélete, Az új természettudomány, 1895. Heroworship, mutatvány az akadémiai pályázaton dicséretet nyert munkájából), a Közgazdasági Szemlében (1893. decz. Az adó alapelve, tanulmány.) sat.
Nagybátyjának Hegedűs Istvánnak szives közlése.
