Gregorics Gábor,
Gregorics Gábor,
városi levéltárnok, szül. 1830. márcz. 30. Komáromban, hol a gymnasium hat osztályát végezte. Mint másodéves piaristanövendék 1848-ban, midőn a hazát veszélyben látta, a rendből kilépett és honvéd lett. A tüzérséghez kerűlt, hol rövid idő mulva főhadnagyi rangot nyert és a komáromi szigeten elhelyezett ágyútelepnek ütegparancsnoka lett. 1849. júl. 2. a monostori szőllők tájékán egy osztrák vadász hasba lőtte; ő még kivont karddal rontott a vadász után, nem is érezve, hogy golyó találta, mely a hasán belefuródott és a hátán jött ki, anélkül, hogy nemesebb részeket sértett volna; csak pár percz mulva vette észre, hogy vérzik; ekkor saját erejéből lement a Duna partjára és maga mosta sebét. Mint sebesültet áthozták Komáromba a görögkeleti plébánia épületébe, hol betegen feküdt. Már júl. 10. botra támaszkodva elfoglalta ütegparancsnoki állását. Görgey ezt látván, megdicsérte és néhány nap múlva rendjellel tüntette ki, melyet maga tűzött mellére. A szabadságharcz után Bécsbe ment Csuzy János ó-gyallai földbirtokoshoz nevelőnek; onnan visszatérve, Komáromban a városnál nyert mint írnok alkalmazást; majd 1853-ban a komáromvárosi elemi iskolához tanítónak neveztetett ki s e mellett mint magántanító is működött. 1875-ben ugyanott városi levéltárosnak választatott meg, mely állását 1893. márcz. 10-én történt haláláig látta el.
Czikkeit kizárólag a Komárom városi levéltár adatai után írta a helyi lapokba, így a Komárommegyei Közlönybe (1887. A komáromi halászok chéhének szabadalmai, A komáromi csizmadiaczéh szabadalmai 1681-ből), a Komáromi Lapokba (1887. 20., 21. sz. Komárom utczái egykor és most, történelmi érdekű séta városunkon keresztül, -cs -r. jegygyel, 1888. 2. sz. Egy komáromi boszorkánypör a XVII. századból, 32. sz. «Pannonia» veszélyben, gróf Széchenyi István egy ismeretlen levele, 1890. 5. sz. A ref. collegiumi épület Komáromban, 31. sz. Az 1848–49. ujonczozás nálunk, 1892. 1., 2. sz. Szomorú napok: A pestis 1738. A komáromi földrengés 1763., 6., 8. és 9. sz. Komárom első polgármestere, emlékezés Amtmann Jenőről) sat.
Komáromi Lapok 1893. 10. sz.
Budapesti Hirlap 1893. 71. sz.
