Gonda Béláné (Nagy Irma),
Gonda Béláné (Nagy Irma),
szül. 1859. ápr. 30. Nagy-Kőrösön, hol atyja Nagy László az ev. ref. tanítóképző igazgatója volt, kitől az első alapvető oktatást nyerte; atyja 1869-ben Baranya- és Tolnamegyék tanfelügyelőjévé neveztetvén ki, Pécsett folytatta tanulmányait, majd atyjának 1872-ben Pestmegyébe történt áthelyezése után a Zirzen Janka vezetése alatt állott budai tanítóképzőbe lépett. A nevelésügy történelmi fejlődését, annak a népek és nemzetek művelődésére gyakorolt befolyását tette tanulmánya tárgyává; e mellett tökéletesen elsajátítá az angol, franczia és német nyelvet és később alaposan foglalkozott különösen a franczia klasszikusok tanulmányozásával. Atyjának 1875. máj. 6. bekövetkezett halála megrendítő csapást mért ifjú kedélyére; fájó érzésének többször ád megkapó kifejezést naplójegyzeteiben. 1876. júl. 6. letette a tanítónői képesítő vizsgát. 1878. márcz. 31. Gonda Béla műegyetemi tanár neje lett. Erre az időre esik irodalmi működésének legnagyobb része. A családi, anyai gondok azonban csakhamar elterelték az irodalmi foglalkozástól; de azért pihenő óráiban visszatért első eszményéhez, az irodalomhoz. 1884-ben már erősebben kezdte érezni a fejlődő tüdőbajt, s ez év nyarán Gleichenbergben keresett üdülést. 1885. jún. 29. négy éves lányának halála mélyen lesújtotta a nemesszivű anyát. A mély fájdalmat megragadó közvetlenséggel írja le naplójegyzeteiben (júl. 12.) Már 1887-ben a gleichenbergi nyaralásnak nem érzé semmi jó hatását; ősszel a gyötrő láz teljesen erőt vett testén és orvosa Olaszországba küldte; férjével Peglibe, Nizzába s Mentonéba utazott; végre Abbaziában próbált erőt gyűjteni, de itt már végkép elhagyta ereje s ápr. 7. hazajöttek. Meghalt 1888. máj. 6. Budapesten.
Első irodalmi kísérlete: A női oktatásról a Pesti Naplóban (1877. jan. 16.) jelent meg; írt a Fővárosi Lapokba (1877. A női műveltségről, A modern társaséletből, Dobsina és környéke, 1879. Négy nagy költő barátsága), ezeken kívűl még angol, franczia s német gazdasági és technikai szaklapokból is készített fordításokat és átdolgozásokat a Mérnök- és Építész-egylet Közlönyébe s a férje által 1877-ben megindított Gazdasági Mérnökbe. 1878-ban kezdett behatóbban foglalkozni aesthetikai és dramaturgiai tanulmányokkal (a bolygó zsidóról sat.), a Budapesti Bazárban és Ország-Világban (1879. eredeti s ford. beszélyek).
Munkája: Eszmék és emlékek. Irodalmi hagyatéka. Bpest, 1889. A szerző fénynyomatú arczképével és névaláirásával. (Élet- és jellemrajza férjétől és mutatványok naplójegyzeteiből, Racine első remekműve, Négy költő barátsága, A bolygó zsidó, Szellemes társalgók, A nőkről a nőknek, öt czikk, Dobsina és környéke, Gleichenbergből, Abbaziából, Körűl a Quarnerón, Hogyan tanultak meg a madarak vándorolni, Gondolatok és Operabáli levelkék. Ism. Prot. Egyh. és Iskolai Lap és Nemzeti Nőnevelés.)
Horváth Ignácz Könyvészete 1889.
Vasárnapi Ujság 1888. 20. sz. (Nekr.), 1889. arczk. és gyászjelentés.
