Göde István (csík-szent-simoni),
Göde István (csík-szent-simoni),
a magyar szinészet úttörőinek egyike, erdélyi származású volt és 1801-ben született; Kolozsvárt tanult és a jogot is ott végezte 1821-ben, mikor az énekiskola növendéke volt és színész lett. Az országos színész-bizottmány Székelyt és őt bízta meg, hogy a kolozsvári új szinház számára Bécsben festett díszítményeket elhozzák. 1821. márcz. 11. nyílt meg a kolozsvári szinház, a főrendű műkedvelők Zrinyi Miklóst adták elő; másnap kezdte meg a szintársulat Szentjóbi Szabó László Corvin Mátyásával előadásait; ebben Gödéé volt az első szó. Két évig volt a társulat tagja; azután elhagyta Erdélyt és Kassán lépett föl; majd vándorolva több helyt szerepelt és 5–6 év mulva saját társulatot szervezett és azzal visszatért Erdélybe; később azonban az igazgatói pályával felhagyott és még 1848-ig szinészkedett. Ekkor mint számvevő tisztet kinevezték a Mátyás huszárokhoz, 1849-ben is ily minőségben szolgált Bem mellett; azonban Vizaknán elfogták és Josefstadtba deportálták, honnan fél év mulva Marosvásárhelyre hazaeresztették; azután jegyző s leánynevelőintézeti tanító volt; végre az úrbéri törvényszéknél díjnokoskodott 80 kr. napi bérért. Midőn 1871-ben a kolozsvári nemzeti színház fennállásának 50 éves jubilaeumát megünnepelte, ő akkor az egyetlen élő férfi tagja volt (Néb Mária még élt) azon társulatnak, mely az előadásokat a kolozsvári szinházban megkezdé. Meghalt 1872. nov. 3. Nyárád-Szent-Lászlón 72 éves korában.
Munkái:
1. Flóra. Uj évi zsebkönyvecske 1835. évre. M.-Vásárhely, 1834. (Két elbeszélése.)
2. Szinfüzér, mint nyugdíj. Kocsi jegyzetei, s a bennidézett írók után szabadon szerkeszté s kiadta. Kolozsvár, 1846. (I. évi folyam: Életpályám, Régi szinészet története, görög, római, franczia szinészet régi kora, Voltaire két levele, Hugo Victor akademiai beköszöntő beszéde.) Több nem jelent meg.
Levelei, (1871-ből négy), melyek K. Papp Miklóshoz intézvék és melyekben saját élményeit és a régi magyar szinészetet írja le, megjelentek a Történeti Lapokban (II. 1875. 5–7. sz.)
Budapesti Közlöny 1872. 241. sz.
Benkő Kálmán, Magyar Színvilág. Bpest, 1837. 173. l.
Vasárnapi Ujság 1872. 44. sz. (Nekr.)
Petrik Bibliogr.
