Galli Pál,
Galli Pál,
ág. ev. lelkész, előbbinek testvér bátyja; 1657-től 1660-ig szeniczei iskola-rector volt. 1673-ban Szent-Györgyön viselt lelkészi hivatalt, mígnem 1674. febr. 27. gróf Pálffy Miklós királyi biztos jelenlétében a szent-györgyi templomot átadták a lakosok a római katholikusoknak. Ekkor G. tiszttársaival együtt márcz. 5. napjára megidéztetvén a pozsonyi vértörvényszék elé, ott megjelent, s minthogy hivatalát letenni nem akarta, kiutasíttatott az országból; aláirta a térítvényt, mely a kivándorlók számára készíttetett és kibujdosván a hazából, Hamburgot és más helyeket bejárva, végre Drezdában telepedett le, hol a cseh gyülekezet meghivta lelkészeül. Itt végezte be számüzetését és viszontagságos életét 1686. jún.
Lang Mátyás menyegzőjére irt hat soros latin versét közli Klein (Nachrichten II. 437.)
Bartholomaeides, Memoriae Ungar. 149. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak. 1874. 65. l.
Burius, Micae Historicae 148. l.
