Frivaldszky János (frivaldi),
Frivaldszky János (frivaldi),
királyi tanácsos, a magyar nemzeti múzeum természetrajzi osztályának igazgató őre s a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1822. jun. 17. Rajeczen Trencsénmegyében; gymnasiumi tanulmányait Trencsénben, Nagyszombatban és Léván, a bölcseletieket Váczon végezte; 1840-ben Pestre jött és rokona Frivaldszky Imre tanácsára a mérnöki tanfolyamra iratkozott be. Már az első félévben tanulmányai közben fenmaradt üres idejét leginkább Frivaldszky Imre mellett töltötte, segédkezet nyújtván annak a törökországi expeditiók következtében érkezett nagy számú tárgyak lajstromozásában és később rendezésében is. Ezen foglalkozásában annyira megkedvelte az állattant, hogy az később szenvedélyévé vált. 1842-ben a mérnöki tanfolyamot elvégezte s 1843. nyarán Frivaldszky Imre társaságában beutazta a bánsági havasokat. A rokona által rendezett negyedik törökországi expeditió vezetését magára vállalván, 1844. tavaszán Terren András társaságában útnak indúlt és Konstantinápolyon és Smyrnán át, máj. érkeztek Caneába, hol tiz hónapig maradtak. Visszafelé Smyrna és Brussa vidékein megállapodtak; ez utóbbi városnál kivált az Olymp hegynek átkutatása végett, honnan midőn ősszel Pestre visszatértek, roppant menynyiségű állatot, közte sok uj rovart hoztak magokkal. 1846-ban részt vett abban az utazásban, melyet Frivaldszky Imre azon vidékek nagyobb részére intézett, melyeken küldöttei 12 évig oly nagy sikerrel működtek. Beutazták Bolgárországot, a Balkán-hegységnek déli, Rumeliában fekvő alját, Konstantinápoly környékét, Prinkipos szigetét, Brussa és Smyrna vidékét, mindenütt szorgalmatosan gyűjtve; azután Corfun, Maltán, Sicilián és Olaszországon, Trieszten és Bécsen át tértek vissza hazájokba. Utjokban megmászták az Aetna és Vezuv hegyeket és tanulmányozták a nagyobb városok múzeumait, a szakbuvárok gyűjteményeit s többekkel léptek csereviszonyba. 1847–48-ban tette le a mérnöki szigorlatokat; de a mérnöki gyakorlat helyett a neki már nélkülözhetetlenné vált állattani tudományt karolta fel, ezentúl kivált a magyar fauna kifürkészésére fordítván különösen figyelmét. 1850 jul. 1-től kezdve betegeskedő rokonát Frivaldszky Imrét helyettesíté a m. n. múzeumnál; s annak 1851-ben nyugalomba lépte után, 1852. jan. 29. az állat- és kézműtani osztályhoz segédőrnek neveztetett ki; decz. 18. pedig rendes őr lett. 1870. jan. 22. a vallás- és közoktatási m. miniszter igazgató-őrré nevezte ki. A m. tudom. akadémia 1865. decz. 10. levelező, 1873. máj. 21. pedig rendes tagjává választotta meg. Külföldi szakférfiak több különféle rendű rovarfajt neveztek el az ő nevéről. Tagja ezenkívül: a k. m. természettudományi társulatnak 1852 óta s jelenleg pártoló, választmányi tagja s az állattani értekezlet elnöke; a bécsi állat-növénytani társulatnak 1853; a magyarhoni földtani társulatnak 1853; A stettini rovarászati társulatnak 1858; a pozsonyi természetvizsgáló egyletnek 1865; a m. tud. akadémia mathem. és természettud. állandó bizottságának 1871; a természetvizsgáló Lipót-Károly-féle cs. német akadémiának Dejean névvel 1872; a németországi s berlini rovarászati társulatnak 1873 óta; elnöke volt a II. nemzetközi congressus alkalmával rendezett madárkiállításnak 1891; tagja az orvosok és természetvizsgálók központi választmányának, több hazai természetvizsgáló, közművelődési s emberbaráti társulatnak; végre alapító tagja s alelnöke a budapesti állat- növényhonosító társulatnak. Külföldi kutatásai mellett sokkal fontosabb az, a mit a magyar fauna kutatása körűl végzett, bejárván az ország számos vidékét; tárgyat tárgy után gyűjtve, évek során hihetetlen számokkal gyarapította a nemzeti intézet állattani kincseit, melyeket szakavatottan gondozott, fentartott s rendbe szedett. F. munkásságának fősulya a leiró állattanra, főleg az anyag és adatgyűjtésre, ennek rendezésére s irodalmi biztosítására esik; ez tette nevét ismeretessé s becsültté messze a haza határán túl is. Ő volt az, a ki a germanizatio korában folyton őrködött, gyarapított és gondozott; s kieszközölte azt, hogy a m. n. múzeum jó karban került vissza a nemzet kezére.
Czikkei a M. tudom akadémia Értesítőjében (1856. Magyarország és Erdély édesvizi s földi puhányai), a bécsi Zoologischbotanische Verhandlungenban (1857. Drei neue Grottenkäfer aus Ungarn, Fr. Imrével együtt), a bécsi Entomol. Monatschriftban (1861. Ein neuer Grottenkäfer aus Ungarn), a Mathem. és term. Közleményekben (1865. Adatok a magyarhoni barlangok faunájához), a M. orvosok és természettudósok Munkálataiban (1869. A magyarországi hangyafélék, 1870. Adatok a magyarországi kétröpűek Diptera faunájához, 1878. Jellemző adatok Máramaros megye téhelyröpűinek faunájához, 1880. Hazánk faunájának gyarapodása az utóbbi években, 1887. Pótadatok a «Délmagyarország állattani tekintetben» dr. Tömösváry Ödön által összeállított jegyzékhez, 1891. Adatok Biharmegye födelesszárnyú rovarainak faunájához, 1893. Megemlékezés halottainkról 1892-ben), a Munk Manó, Herkules-fürdő és környéke, Pest, 1872. cz. munkájában (A Herkules-fürdő és környékén élő állatok), a Természetben (1873. A hazánk barlangjainak állatvilága), a bécsi 1873. közkiállítás magyar Katalogusának Honismertető állattani viszonyainak vázlata), a Természettudományi Közlönyben (VI. 1874. Fekete tücsökről, VII. 1875. A Circus-fajokról, A Necydalis majorról, A torontáli sáskákról, VIII. 1876. Madarak, s idevágó irodalom, X. 1878. Chironumos pilipesről, Bombyx neustria és Tortrix pillerianáról, XI, 1879. Az agrotis segetumról, a Typhea-fajról, Agrotis segetum és A. triciti, A Corisa hieroglyphica striata, Gabona-darázs, Cephus pygmaeus, XII. 1880. A paizstetvekről (Coccida), Rhynchites betuleti, Lecanium persicae, XIII. 1881. Hazánk és Európa lepkéiről szóló művek, Illusztrált munkák, madarak és madártojások meghatározása), a Term. Közlöny XXII. kötet Pótfüzetében (1890. Észrevételek Török Péter bogárhatározó cz. munkájára), a Természetrajzi Füzetekben (I. 1877. Új téhelyröpűek Magyarország déli részéből, Magyarországi uj futó-bogarak, Új téhelyröpűek Kréta szigetéről és Kisázsiából, Új téhelyröpűek Magyarország déli részéből, Anophthalmus Merklii, II. 1878. Az Anopthhalmus alnem Magyarországban eddig fölfedezett fajainak átnézete, Animadversiones ad Catal. Coleopterorum Europae. Edit. secunda. 1877, Új téhelyröpűek, III. 1879. Magyarországi uj téhelyröpűek, A magyarországi Eucnemida-félék, Coleoptera nova ab Eduardo Merkl in M. Balkan inventa, IV. 1880. Új téhelyröpűek Magyarország déli részéből, Új téhelyröpűek Europa keleti részében és Kisázsiában, V. 1881. Európai uj téhelyröpűek, VI. 1883. Endomychidae, Keletázsiában gyűjtötte Xantus János, Új téhelyröpűek Borneo szigetéről Xantus János által fölfedezve, VII. 1883. Magyarország uj téhelyröpűek, VIII. 1884. Új téhelyröpűek Kisázsiából, Magyarországi uj téhelyröpűek, A mult években Magyarországban gyűjtött s hazánk faunájára nézve jellemző téhely-röpű fajok, X. 1886. Lepidoptera nova et varietates, in expeditione ad oras Asiae orientalis comitis Belae Széchenyi, a Dominis Gustavo Kreitner et Ludovico Lóczy collecta, XI. 1888. Magyarország új téhelyszárnyúak, XII. 1889. Eltorzult és túlfejlett bogár-alakok a m. n. múzeum gyűjteményében, 1890. és 1892. Coleoptera in expeditione d. comitis Belae Széchenyi in China, praecipue boreali, a dnis G. Kreitner et L. Lóczy anno 1879 collecta. Coleoptera duo nova ex Hungaria), a Wiener Entomologische Zeitungban (1883. Eine neue Phaenoterion-Art), a Rovartani Lapokban (I. 1884. Az ivarok számviszonyai a rovaroknál, Cartodere filum Aub., II. 1885. Synonymiai helyreigazítás, Paprikában élő moly), a M. Salonban (VIII. 1887–88. Emlősök, madarak, halak, rovarok, lepkék), a Budapest és környéke orvosi természettudományi helyirata. Budapest, 1879. cz. munkában a Madarak és rovarok cz. részt is ő irta; a gróf Széchenyi Béla, Keletázsiai utazásának tudományos eredményei cz. munkában (1893. Coleoptera, Lepidoptera, Orthoptera et Neuroptera).
Munkái:
1. Rövid vázlata azon szerzeményeknek, melyekkel Xantus János a m. n. múzeum állattani osztályát gazdagította. Pest, 1865.
2. A magyarországi egyenes röpűek magánrajza. (Monographia Orthopterum Hungariae.) Székfoglaló értekezés. Pest, 1867. Értekezések a term. tud. köréből I. 12. sz.)
3. A magyarországi téhelyröpűek (coleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz- és élettani ismertetéssel, 3 táblával Pest, 1867. (Mathem. és term. tud. Közlemények V. köt. 1. füz.)
4. Magyarország téhelyröpűinek futonczféléi. (Carabidae). Bpest, 1874. (Értek. a term. tud. kör. V. 2. sz.)
5. Adatok Máramaros vármegye faunájához. Jelentés az 1872. év julius havában e megyében tett állattani kirándulásról. Bpest, 1875. (Mathem. és term. Közlem. IX. 5. füz.)
6. Állattani kirándulásaim Orsova, Mehádia és Korniareva vidékén. A m. orvosok és természetvizsgálók XVI. nagygyűlésén a Herkules-fürdőben előadta. Bpest, 1873.
7. Adatok Temes- és Krassómegyék faunájához. Bpest, 1875. (Mathem. és term. Közlem. XIII. 10.
8. Aves Hungariae. Enumeratio systematica avium Hungariae cum notis brevibus biologicis, Locis inventionis, virorumque, a quibus oriuntur. Bpest, 1891.
Szinnyei Könyvészete.
Magyarország és a Nagyvilág 1877. 6. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Athenaeum Naptára 1878. arczk.
Daday, A magyar állattani irodalom ismertetése I. II.
M. Salon VIII. 1887–88. arczk.
Vasárnapi Ujság 1892. 8. sz. arczk.
